vasárnap, november 21, 2010

Krisztus Király

Azért, hogy jobban megismerjük, földi élete folyamán Jézus szóban és tettekben többféleképpen is bemutatkozott. Előfordult, jó pásztornak nevezte magát, vagy azt mondta, hogy ő az élet kenyere, szőlőtő. Máshol így szólt „én vagyok az út, igazság és élet, vagy én vagyok az élet világossága”. Ugyan azt sose mondta magáról szó szerint, hogy én a ti királyotok vagyok, azonban sokan gondolták róla, hogy király. A napkeletei bölcsek az újszülött királyt keresték, a kenyérszaporításkor Jézust királlyá akarták tenni, a jeruzsálemi bevonuláskor királyként ünnepelték. Amikor pedig Pilátus azt kérdezte, hogy te vagy-e a zsidók királya nem szabadkozott, csupán azt mondotta, hogy „az én országom nem ebből a világból való”, hogy ezzel minden téves elképzelést kiigazítson. Ugyanis már az Ó-szövetségben sokan királyi messiást vártak. A választott nép lehetséges messiásként tekintett a királyaira. Ezért olvastuk az első olvasmányban Dávid király felkenésének történetét. Amikor a nép felkereste Dávidot isteni kiválasztásra hivatkozott: „az Úr is azt mondta neked: legeltesd népemet Izraelt és légy fejedelme Izraelnek.” Vagyis Dávid, és Izraelnek minden királya Isten nevében uralkodott a népen.
Az egyházi év utolsó vasárnapján Jézus Krisztust királyként ünnepeljük. XI Pius pápa 1925-ben vezette be ezt az ünnepet, annak hangsúlyozására, hogy Krisztus nem csak az egyes ember meg-váltója, hanem a társadalomnak is a királya. Természetesen Ő másként király, mint ennek a világnak az uralkodói. Épp a mai evangéliumban a kereszten szemléljük. Jézus nem trónról, hanem a keresztről uralkodik. Megváltó hatalma, és ereje a szenvedésből, a kereszthalálából fakad. Mennyire megalázott helyzetben látjuk. „ A nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. Másokat megszabadított most szabadítsa meg önmagát.” Még a bal felől felfeszített gonosztevő is belekapcsolódott a gúnyolódásba, és káromolta őt. Mennyire másként viselkedett a társa, aki kihasználta az utolsó perc kegyelmi lehetőségét, és így kiérdemelte Jézus ígéretét: „még ma velem leszel a paradicsomban.”
Szent Pál apostol is a megváltás kegyelméért ad hálát a kolosszeiekhez irt levelében: „Úgy tetszett az Atyának, … hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek.”
Mindez érthetővé teszi számunkra, hogy Jézus nem emberi elképzeléseink szerinti király. Ugyanakkor ránk is vonatkozik megváltói hatalma, nekünk is személyesen el kell fogadnunk Krisztus fölöttünk való uralmát. Ő olyan Király, aki nem önmagát akarta megszabadítani, megmen-teni, hanem értünk áldozta az életét. A családban, közösségekben nagy szükség van az olyan önzetlen emberekre, akik a Krisztustól nyert kegyelem erejével tudnak önzetlenek lenni, és nem a maguk kizárólagos javát keresik, hanem tudnak másokért élni, cselekedni.
Jézus nagyon fontos királyi tulajdonsága, hogy az Atya akaratát kereste és a kereszt trónján, nagy önuralomról tanúskodott. Nem akart leszállni a keresztről. Mi sem szállhatunk le feladataink, hivatásunk, vállalt kötelességünk keresztjéről, hanem Isten akarata szerint kell teljesítenünk azokat.
„Szent Ferenc…….. rongyokba burkolva rótta az utat. Egy erdőben bolyongva éppen az Úr dicséretét zengte,…. mikor váratlanul rablók támadtak rá. Nyers kérdésükre: "Ki vagy?”, Isten embere magabiztosan és csengő hangon így válaszolt: "A nagy Király hírnöke vagyok….." Erre a rablók megragadták, és sűrű ütlegek közt egy hóval telt mély árokba taszították. "Így, nyugodj itt, te paraszt hírnöke Istennek" – mondották. Ő azonban, mihelyt a haramiák továbbállottak, bár nem kis vergődés árán, kimászott az árokból, leverte magáról a havat, és túláradó örömében hangos énekszóval újból rágyújtott a mindenek Teremtője magasztalására. Az erdő csak úgy visszhangzott énekétől.”

A bennünket körülvevő emberek számára, akár áldozatok árán is, szóval, de leginkább tetteinkkel Krisztus Király hírnökeivé kell lennünk. A közeledő advent erre jó lehetőség. Kezdjük az új egyházi évet új lendülettel, új lelkesedéssel.

Nincsenek megjegyzések: