Az apostolok jól érezték magukat Jézus közösségében. Rendkívüli kegyelmeknek örvendhettek. A Táborhegy azonban csak jel volt a teljességhez hozzá tartozott Jézus halála és feltámadása. Csak ennek fényében értelmezhették helyesen mind azt, amit a Tábor hegyen tapasztaltak.
A táborhegyi jelenet rávezet bennünket arra az igazságra, hogy életünk kiemelkedő pillanataiban, de fájdalmas mélységeiben is velünk van az Isten. Mind az örömeink, mind a fájdalmaink fontosak neki. Ahhoz, azonban hogy ez megélt valóság legyen, számunkra is irányadó, amit az Atya az apostoloknak mondott: ,,Ez az én szeretett Fiam, ôt hallgassátok!''
A prédikáció, teljes egészében.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése