Most a nagyböjtben, legyen számunkra is fontos, hogy Krisztus keresztjéhez csatlakozzunk a vasárnapi szentmisében, a keresztút-, rózsafűzés végzésével, egy-egy szentségimádásban. Legyenek hitből fakadó cselekedeteink, olyan látható jelek, amelyek világosan mutatják életünk irányultságát. Tekintsünk fel Jézus keresztjére és kérjünk erőt, kegyelmet keresztény életünkre.
.... tovább
3 megjegyzés:
Feltöltődöm a vasárnapi gondolatok olvasásával.Ma a templomban is hasonló témakörű szentbeszéd volt,igy már jobban megértettem a kigyó szerepkörét is .
Köszönöm! Mónika :)
Ahogy Mihály Atya lélekemelő sorait olvasgattam, arra gondoltam, hogy írok hozzá megjegyzést, de elbátortalanodtam, mert eszembe jutott egy 12. századbeli történet. Szent Domonkos egyik kortársa a hajnali órákban amikor az órájára készült, kommentárt írt az egyik bibliai jelenethez. Egyszercsak megjelent neki Jézus. Rámutatott a kérdéses helyre és azt mondta a filozófusnak: Látod, milyen szép sorok ezek? Te viszont elcsúfítottad őket a megjegyzéseiddel. Na, Isten neki fakereszt, mondtam magamban, csak leírom, hogy min tűnődtem a sorok olvasása közben. Szegény Nikodémus! Hogy érthette volna meg azt amit az apostolok sem értettek, pedig három éven keresztül együtt voltak vele. Péter is azt hitte, hogy Jézus meghalt és kész. Csak amikor a sírnál látta, hogy Jézus nincs ott ahova temették akkor hitt! Hányszor, de hányszor megvalljuk a Szentmisében hitünket, de tudjuk e azt, hogy mit is jelent ez a szó. A wikipédiától választ kaptam a kérdésemre. Rajtam kívül biztosan mindenki ismeri a szó jelentését, de ha mégsem, kövesse példámat. Érdemes!
Bocsánat az elírásomért! 1222 a
13. században volt.
Ebedfia
Megjegyzés küldése