2 Celano 53. fejezet Arról a köpenyről, melyet Celanóban egy anyókának adott
86 Celanóban történt, hogy Szent Ferenc a téli időre való tekintettel egy köpeny módjára összehajtott posztódarabot terített a vállára, melyet a testvérek egy tivoli jóakarója adott neki kölcsön. A marsicai püspök palotájában azonban, ahol szálláson volt, egy alamizsnát kérő anyóka került eléje. Láttára azonnal lekerítette válláról a posztót, és bár nem az övé volt, odaajándékozta az anyókának. "Siess csak – mondta –, és készíts belőle magadnak ruhát, mert ugyancsak rászorulsz!" Az asszony, nem tudni félelemből-e, tetszésből-e, nevetett is, meg csodálkozott is. Azután fogta a posztót, a lehető leggyorsabban hazafutott vele, s otthon ollóval azonnal darabokra vágta, nehogy késlekedésével a visszakövetelés veszedelmének tegye ki magát. A feldarabolásnál azonban úgy találta, hogy a posztó nem elegendő egy rend ruhára. Előző jóságára gondolva visszatért tehát a szenthez, és jelentette neki, hogy kevés a posztó. A szent kísérőjére vetette szemét, aki ugyanakkora posztódarabot viselt a vállán, és így szólt hozzá: "Hallod, testvér, mit mond ez a szegény asszony? Az Isten szerelmére, inkább mi tűrjük a hideget, és a posztót add a szegény öregnek, hogy kiegészítse vele ruháját!" És társa, miként ő, szintén odaadta a posztót, ők ketten pedig ott maradtak félig mezítelenül, csakhogy felruházzák az anyókát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése