vasárnap, november 01, 2020

Mindenszentek

 

Mindenszentek ünnepén Isten szentségét ünnepeljük, amely a történelem folyamán oly sok hívőember életben visszatükröződött.  A szentség egyedül és kizárólag Isten tulajdonsága. Istenen kívül valójában senkit nem nevezhetünk szentnek, csak annyiban amennyiben részesül Isten szentségében.

Vannak, akik az idők folyamán többet visszatükröztek Isten szentségéből, mások szerényebben adták tükrözték Isten szentségét. Vannak, akiknek ragyogóbb a szentsége, másoké rejtettebb. Azonban mind-mind Istenből, mint kútfőből merítettek. Mindenszentek ünnepén az egyház a szentek sokaságára és a sokféleségére tereli a figyelmünket.

 Szent János apostol a Jelenések könyvében akkora seregről beszél, hogy meg sem lehetett számlálni. Azt olvastuk, hogy „minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal. Magából az olvasmányból kiderül, hogy: Ezek a nagy szorongattatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.” A fehér ruha, a keresztségi kegyelmet jelképezi. A keresztségben kapott kegyelemmel indulunk el a Krisztus-követés útján, amelynek végső célja, az üdvösség.  A mai ünnepen tehát azokra a férfiakra és nőkre emlékezünk, akik a hitben és Isten szeretetben előttünk jártak és életpéldájukkal számunkra is megmutatták az életszentségre és egyben az igazi boldogságra vezető utat.

Azért olvastuk az evangéliumban a nyolc boldogságról szóló szakaszt, hogy ízelítőt kapjunk abból, hogy Isten milyen boldogságra  hív bennünket.

„Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”
Látjuk, hogy az evangéliumi boldogságok nem az emberi elképzelések szerinti-, szokványos boldogság utat rajzolják fel elénk, hanem az Istennel való közösség útjára hívnak. Isten szándéka, hogy részesüljünk az ő életéből, az ő boldogságából..

          Bármilyen életformával is ajándékozott meg bennünket a gondviselő Isten a mi életfeladatunk és élethivatásunk is az, hogy saját élethelyzetünkben és életkörülményeinkben visszatükrözzünk valamit Isten szentségéből. Arra vagyunk hívatva, hogy Istennek és Istennel éljünk. A mai ünnep a bizonyíték arra, hogy a szentek jól döntöttek, amikor az úr Jézus által mutatott és tanított boldogságok útját járták.

A Szentleckében ezt olvastuk: „Szeretteim! Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket és azok is vagyunk.”  Szent János apostol rámutat Isten szeretetére, amely az élet minden körülményében elkísér, hogy megmaradhassunk Isten gyermekeinek. Isten szeretete a jelen élet kegyelme, boldogságra vezető út. Ehhez adjon nekünk kegyelmet az Úr, hogy részünk legyen abban a boldogságban, amelyben a ma ünnepelt szenteknek már része van.

 

Nincsenek megjegyzések: