péntek, október 30, 2020

Péntek, évközi 30. hét

 A szombati munkavégzés tilalma, a nyugalom megtartása áll az evangéliumi történet középpontjában. Most nem a tanítványok, hanem Jézus magatartása az, ami vitára ad okot a farizeusok részéről. A helyszín egy vezető farizeus háza, ahová Jézus étkezni ment.

A jelenlévő farizeusok türelmetlenül figyelik Jézus mozdulatait, kíváncsian várják, hogy mit fog tenni. A vízkóros ember meggyógyítása szombati napon történt és a farizeusi értelmezés szerint a gyógyítás olyan tevékenység, amely munkának minősül, ezért szombaton, a nyugalom napján tilos.
Az előző részben megmutatkozott Jézus tekintélye, aki hitelesen értelmezi a törvényeket. A beteg meggyógyítása alkalmával, nem szavakkal, hanem cselekedetével mutatja meg ugyanezt. Az isteni törvények az ember javát, az életet szolgálják.

Jézus kérdése is, amelyet a jelenlévőkhöz intézett ezt húzta alá: Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?”

Amikor Jézus jót tesz egy emberrel, meggyógyítja őt, azaz az ember érdekében cselekszik, akkor cselekedete nem minősíthető törvényszegésnek. A gyógyításban ugyanis megmutatkozik Isten gondoskodó szeretete, az ember megmentésére irányuló irgalma. Erre irányulnak a törvények és ezt szolgálja az Úr cselekedete is.


Hiszek-e az Úr szavában, testet és lelket gyógyító erejében?

 

Nincsenek megjegyzések: