A szombati munkavégzés tilalma, a nyugalom megtartása áll az evangéliumi történet középpontjában. Most nem a tanítványok, hanem Jézus magatartása az, ami vitára ad okot a farizeusok részéről. A helyszín egy vezető farizeus háza, ahová Jézus étkezni ment.
A jelenlévő farizeusok türelmetlenül
figyelik Jézus mozdulatait, kíváncsian várják, hogy mit fog tenni. A vízkóros
ember meggyógyítása szombati napon történt és a farizeusi értelmezés szerint a
gyógyítás olyan tevékenység, amely munkának minősül, ezért szombaton, a
nyugalom napján tilos.
Az előző részben megmutatkozott Jézus tekintélye, aki hitelesen értelmezi a
törvényeket. A beteg meggyógyítása alkalmával, nem szavakkal, hanem
cselekedetével mutatja meg ugyanezt. Az isteni törvények az ember javát, az
életet szolgálják.
Jézus kérdése is, amelyet a jelenlévőkhöz intézett ezt húzta alá: „Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?”
Amikor Jézus jót tesz egy emberrel, meggyógyítja őt, azaz az ember érdekében cselekszik, akkor cselekedete nem minősíthető törvényszegésnek. A gyógyításban ugyanis megmutatkozik Isten gondoskodó szeretete, az ember megmentésére irányuló irgalma. Erre irányulnak a törvények és ezt szolgálja az Úr cselekedete is.
Hiszek-e az Úr szavában, testet és lelket gyógyító erejében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése