vasárnap, május 05, 2019

Húsvét 3. vasárnapja



 A mai vasárnapi evangéliumi részletben, meglepő módon Szent Pétert, apostolt, társaival együtt, régi környezetükben-, és a régi foglalkozásukban találjuk. Ez még nem a húsvéti emberek jellemzője. A Húsvét ünnepi hangulata, hamar hétköznapira fordult. Az is lehet, hogy az evangélista így akarta nyomatékosítani, hogy a Húsvét, a keresztény élet nem kizárólag ünnep, hanem egyben a hétköznapok része is.  Szent Péter volt a kezdeményező. Így szólt: „megyek halászni” Apostoltársai szívesen elkísérték, hisz legtöbbjüknek kedvenc foglakozása volt a halászat.   „Azon az éjszakán semmit sem fogtak.” És egy ilyen fáradságos éjszaka után „amikor már megvirradt, Jézus a parton állt” Az apostolok a mindennapi elfoglaltságai közepette nem ismerték fel a feltámadott Úr Jézust. Mintha elfelejtettek volna mindent, ami azelőtt történt. Pedig ez már a Feltámadott Jézus harmadik megjelenése volt. Jézus így szólt az addig hiába fáradozó apostolokhoz: ,Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, és találni fogtok!’’ A feladat tehát az volt, hogy változtassák  meg a hozzáállásukat, mert eddig nem jó helyen kerestek. Közben „az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: ,,az Úr az!’’ A szeretet látása felismerte, hogy Jézus áll a parton. Szent Péter természetéhez híven reagált.  A vízbe ugrott, hogy a lehető leghamarább odaérjen Jézushoz. Jézus reggelivel várta az ő apostolait, hogy az otthonosság légkörével bátorítsa őket.  Étkezés közben, kérdéssel fordult Péterhez: „szeretsz te engem?” Péternek, a háromszoros tagadás jóvátételére, háromszor kellett megerősítenie, hogy szereti Jézust. Azonban Péter lelkében valami nagyot változott. A harmadik válasznál, már nem annyira harsány, hanem megfontoltabb, mert így válaszolt: „mindent tudsz te Uram, azt is tudod, hogy szeretlek” Ezután egy titokzatos rész következik, amely az apostolok jövőjéről szól. „Amikor megöregszel, más övez fel téged.
            A mai evangéliumi szakasz bennünket is vallásos magatartásunk felülvizsgálására késztet. Az evangélium szavaival, Jézus tőlünk is megkérdezi: „Szeretsz-e engem?”
Mindannyian tudjuk, hogy nem elég szavakkal bizonygatni az Úr Jézushoz való tartozásunkat és ragaszkodásunkat.  Ez nem kizárólag az ünnepi alkalmak része, hanem gyakrabban a hétköznapok feladata. Ugyanakkor nem feledhetjük el a tanulságot: hogyha csak a magunk erejére és elképzeléseire hagyatkozunk nem érünk el eredményt. A feltámadott úr Jézus szemszögéből kell megvizsgálnunk a dolgok állását, és ennek fényénél kell cselekednünk.  Az Úr Jézushoz való tartozásunknak mindenképp meg kell nyilvánulnia tetteinkben, az érte vállalt áldozatokban, a neki szentelt időben. Ezekben lesz megfogató a vallásos magatartásunk.
Arról azonban semmiképp nem feledkezhetünk meg, hogy a nekünk is feltett kérdésre: „szeretsz engem”, a legjobb válasz az, amit szent Péter mondott a csodálatos halfogást követően: „mindent tudsz te Uram, azt is tudod, hogy szeretlek.”

Nincsenek megjegyzések: