hétfő, április 22, 2019

Húsvéthétfő


A tegnap, Húsvét napján már megízleltük húsvét örömét, ma Húsvéthétfőn folytatódik az ünneplésünk. A nagyböjti szentidő negyven napig tartott. A húsvéti idő tíz nappal tovább tart. Ötven napig folyamatosan húsvéti olvasmányokat olvasunk a szentmisében. Húsvét másodnapján azokról a buzgó asszonyokról hallunk akik elmentek Jézus sírjához, de azt üresen  találták. Ennek a hírnek az ijedségével akartak a tanítványokhoz szaladni:  „Ekkor …., Jézus jött velük szemben és így szólt: ,,Üdv nektek!’’   Mennyire biztató és megnyugtató volt Jézus szava:
„Ne féljetek. Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.’’  Az élő Úrral való találkozás a húsvét tanúivá tette az asszonyokat és később a tanítványokat. A mai evangéliumi részletben egy másik táborról is hallunk, akik teljesen ellentétes lelkületet és magatartást képviseltek mint a kenetvivő  asszonyok. Ez az őrségbe kirendelt katonák, a főpapok és a vének tanácsa.  Ezt a csoportot az érdek vezette, amelynek elérése semmiféle eszközt nem sajnáltak. Még a hazugságtól sem riadtak  vissza:  ,,Mondjátok azt: ,,A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.''  Ennek nyomatékául pénzt is adtak a katonáknak.
Így a főtanács tagjai, és a pénzzel megvásárolt katonák kizárták  magukat a húsvét öröméből.
            A mindennapi élet tapasztalata sokféle hozzáállást és magatartást hoz felszínre bennünk. Ezek között nem csak pozitív érzések lehetnek. Ott lehet bennünk a keresés, az ismeretlentől való félelem, a feladat elvégzésének a nehézsége, amely végződhet sikerrel, de kudarccal is, mint a katonák esetében. Ezért számunkra is biztató az Úr Jézus húsvéti üzenete:  „Üdv nektek… Ne féljetek”  Az élő Krisztussal való találkozásunkhoz küldetés is kapcsolódik: Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek..” Hírül kell vinnünk a világnak az élő hit tapasztalatát, amely értelmet ad az életünknek és megmutatja az irányt, hogy merre menjünk, ahhoz, hogy megmaradjunk az élő Krisztussal való közösségben. Mert a Feltámadott Krisztus nem csak tud rólunk, nem távolról figyeli bezártságunkat, hanem bennünk és közöttünk él.
Minket is részesíteni akar a Vele való találkozás tapasztalatában és örömében. Azt akarja, hogy megváltozott életvitelünk, másokra is átragadjon. Mennyire jó lenne, ha mások számára is közvetítenénk a keresztény élet által nyújtott reményt, az újrakezdés lehetőségébe vetett bizalmat.
                                                  

Nincsenek megjegyzések: