péntek, június 29, 2018

Szent Péter és Pál



Szent Pétert és Pált apostol fejedelmek ünnepe van. Mindketten az Úr Jézus által alapított Egyház oszlopos tagjai. A Krisztus u.-i 60-as években, Rómában életüket áldozták azért amit hittek és tanítottak, azért amire egész életüket föltették.
Vajon honnan fakadt ez a bátor kiállásuk, hősies magatartásuk, amelyet kétezer év távlatából is ünneplünk a mai napon? Feltett kérdésünkre Isten szava, a Szentírás ad választ. A felolvasott az evangéliumi részben az Úr Jézusnak a szent Péter apostollal folytatott párbeszédét hallhattuk, azonban annak tartalma és tanulsága szent Pálra is érvényes. Jézus egy nagyon lényeges kérdést tett fel az apostoloknak: „Kinek tartják az emberek az emberfiát” Ártatlannak tűnő kérdés volt. Mások véleményét kellett elmondani. Hogyha valaki figyelmesen járt kelt az emberek között, akkor könnyen megfelelhetett. Érkeztek is különféle válaszok: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, vagy valamelyik prófétának tartotta Jézust. Viszont ennek a kérdésnek volt egy nagyon személyes vonatkozása is, amire válaszolni kellett: „Ti kinek tartotok engem? ” Szent Péter válasza „te vagy Krisztus az élő Isten fia” olyan felelet volt, amellyel kivívta az Úr Jézus dicséretét. Olyan válasz, amely meghatározta szent Péter egész életét, tetteit, irányultságát.
Ez egy olyan felelt, amelyet Szent Pál is kimondott egész életével. Az általa alapított egyházközségeknek irt levelei nagyon sok önéletrajzi adatot tartalmaznak. Így az apostolok közül, az ő életéről és jellemvonásairól tudunk a legtöbbet. Tarzuszban született, Benjamin törzséhez tartozó zsidó családban, római állampolgárként. Ifjú korában komoly vallási nevelést kapott. A farizeusi hagyományokat Jeruzsálemben a híres rabbitól, Gamálieltől sajátította el. Több mint valószínű, hogy Jézust földi működése idején nem látta. Kezdetben elszánt keresztény üldöző volt. A szentírásból tudjuk, hogy ott volt szent István diakónus megkövezésénél. A feltámadt Jézus a Damaszkuszi úton jelent meg neki. Ez a tapasztalat és élmény egész életét meghatározta és végig elkísérte. Élethivatása a pogányok megtérítése volt. Fáradságot és áldozatot nem kímélve terjesztette az evangélium örömhírét.  Ahogyan a Timóteushoz irt, levélben fogalmaz: „a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.” Ez a törekvés érlelte be azt a hozzáállást, amely a vértanúság pálmáját szerezte meg mindkét apostol számára. „Készen vár ….. az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad …. az Úr, az igazságos bír”
          Az apostoli megbízatásnak és lelkületnek kiváló őrzője a római pápa. Az apostoli buzgóság, a Krisztus iránti szeretet ösztönzi mindabban, amit tesz. A beszédei, megnyilatkozásai, törekvései, mind - mind hitvallás, élete Krisztus központúságáról. Ezért tükrözik a beszédei, megnyilatkozásai, üzenetei. és ezért fogadják olyan nagy lelkesedéssel bárhová is látogat. A mai ünnep jó alkalom, hogy megvizsgáljuk az Egyház iránti szeretetünket és hűségünket. Tudnunk kell, hogy a Krisztus iránti szeretetből vállalt apostolkodás mindenkit kötelez. Az ünnepi evangélium kapcsán Jézus nekünk is felteszi a kérdést: „Ti kinek tartotok engem” Nem elég elmondanunk azt, hogy szent Péter, szent Pál, a szentek, vagy a pápa kinek tartja Krisztust. Szűkség van mindannyiunk személyes válaszára, amelyet csak mi magunk adhatunk meg, és amelyet ne habozzunk megfogalmazni ebben a mai ünnepi szentmisében.

Nincsenek megjegyzések: