vasárnap, január 14, 2018

Látni

A mai evangéliumban, különféle összefüggésben és különféle formában ismételten előfordul a látni ige, amely átszövi a részlet mondanivalóját és nagyon személyes hangvételt nyújt hozzá. Gyűjtsük össze ezeket: Keresztelő János: „meglátta Jézust, amint közeledett..” így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Keresztelő János két tanítványa követte Jézust: „Jézus megfordult, s látta, hogy követik,” Amikor a tanítványok az után érdeklődtek, hogy hol lakik Jézus, így biztatta őket? „Jöjjetek, nézzétek meg!” András, amikor testvérét Simont elvitte Jézushoz: „Jézus rátekintett,” és azt mondta Péternek fognak hívni. A mai vasárnapi evangéliumi részletet szent János evangélistától olvastuk, aki az Úr Jézussal való saját személyes élményét és tapasztalatát írja le. Számára nagyon fontos volt a világos és helyes látás, amely ismételten előfordul az általa irt evangéliumban. Érthető, hogy ez a látás nem kizárólag a fizikai látásra vonatkozik, hanem a lelki-, lényeg látásra. Keresztelő János hivatástudatból végezte az Istentől kapott feladatát és ez se-gítette, hogy a megfelelő pillanatban meglássa és felismerje a feléje közeledő Meg-váltót és másnak is megmutassa. Az ő éles lelki látása látása hozzásegítette két tanítványát Jánost és Andrást, hogy ők is megláthassák Jézust. Jézus meghívására el-mentek hozzá és elidőztek nála, majd másokkal is megosztották ezt a tapasztalatot. Másokat is bevonzottak Jézus látó körébe, amelyből új hivatások születtek. Szent János apostol számára annyira meghatározó találkozás volt, hogy még idős korában is emlékezett arra, hogy: „Ez a tizedik óra körül volt.”
        A leírt események és tapasztalat bennünket is arra ösztönöz, hogy vizsgáljuk felül a lényeg látásunkat. Hétköznapjaink során sok mindennel foglalkozunk, több mindent meg kell tennünk. Vajon ezekben az elfoglaltságokban mennyire látjuk meg azt, hogy Isten milyen küldetést szánt nekünk abban az állapotban amelyben jelenleg vagyunk? Feladatainkat hivatástudattal végezzük-e? Nem is az a döntő leginkább, hogy mennyire tudunk aktív életet élni, hogy mások mennyire találják hasznosnak-, vagy értelmesnek azt a munkát amit végzünk. Inkább arról van szó, hogy a minden-napjainkban mennyire van helye az Istenre figyelésnek, és mennyire találkozik a mi tekintetünk az Úr Jézus tekintetével legyen szó imádságról, vagy valamilyen feladatunkról, amelyet el kell végeznünk? Naponta őszintén rá kell kérdeznünk: „Mester, hol laksz?” és ha valahol felleljük, időzzünk el ott. Szenteljünk időt, és energiát vallásos-lelki életünknek. Az is fontos, hogy azok számára, akikkel találkozunk, legyen Istenre, Jézusra mutató az életünk, ahogyan a tanítványok esetében is történt. Egymást vezették el Jézushoz. A megtalált lelki értékeket örömmel osszuk meg másokkal és segítsünk egymásnak a lelki előrehaladásban. Befejező buzdításként így fogalmazhatnánk, hogy hagyjuk, hogy Jézus tekinetete rajtunk is megpihenjen és vegyük észre az ő megújító nézését, hogy belőle naponta új erőt meríthessünk.

Nincsenek megjegyzések: