péntek, november 03, 2017

Csiff november

2 Celano 13. fejezet
Egy kísértést szenvedő testvérről 42 Mialatt a szent az előbb említett helyen időzött, egy bizonyos spirituális testvér a marsicai őrségből[1], aki azonban akkor súlyos kísértésekkel küzdött, így szólt magában: "Ó, bárcsak valami emléktárgyam volna Szent Ferenctől, akár csak egy darabka is körméből, kísértéseim vihara minden bizonnyal elcsendesedne, és az Úr kegyelméből visszatérne lelkemnek nyugalma." Mikor tehát engedélyt kapott rá, Rietibe ment és ott a szent egyik társának elmondta jövetele célját. "Nem hiszem – felelte az –, hogy körméből adhatnánk neked valamit; mert időről időre levágjuk ugyan, de utána parancsának megfelelően eldobjuk. Szigorúan megtiltotta ugyanis, hogy bármit is megtartsunk belőle." De abban a percben szólították a testvért, hogy siessen a szenthez, mert már keresi. "Kerítsd elő, fiam – mondotta neki –, az ollót, és rögtön vágd le vele körmeimet!" Az tüstént előhozta az ollót, melyet e célból kéznél tartottak, és a levágott körömdarabkákat odanyújtotta a kérő testvérnek. Az pedig nagy alázattal fogadta, és még nagyobb tisztelettel magánál tartotta azokat. És lám, abban a pillanatban megszabadult az ördög minden incselkedésétől.

[1] A custódia jelenthet rendtartományt, vagy annak egy részét is.

Nincsenek megjegyzések: