vasárnap, május 28, 2017

Húsvét 7. vasárnapja


A mai vasárnap két kiemelkedő ünnep közé esik. Egyik Urunk mennybemenetelének az ünnepe, amelyet az elmúlt héten, csütörtökön ünnepeltünk meg. A másik ünnep, amire készülünk, Pünkösd ünnepe. Így mi is az apostolokhoz hasonlóan a várakozás állapotában vagyunk. Erről olvastunk az első olvasmányban. Az apostolok miután visszajöttek az Olajfák hegyéről, fölmentek az emeleti teremben, ahol gyülekezni szoktak. Az olvasmány név szerint felsorolja az apostoli közösség tagjait, és hozzá fűzi, hogy Mária is ott volt.  Ekkor derül ki számunkra, hogy nem tételen várakozásról van szó, hanem állhatatosan imádkoztak. Milyen nagy erő lehetett abban az imádságban és mennyire emlékezetes volt, hogy szent Lukács lejegyezte, hogy az utókornak is megmaradjon tanulságként.
Honnan volt ennek az imának a legfőbb ereje. Elsősorban az Úr Jézussal való közösségből. Onnan, hogy épp ebben az emeleti teremben, az utolsó vacsorán, búcsúbeszédében maga Jézus imádkozott azokért, akiket az atya rábízott. Erről hallottunk az evangéliumi részben. „A tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották.”  Az Úr Jézus kifejezetten imádkozott mindazokért, akiket az Atya neki adott. Ezek között elsők az apostolok. Utána következnek minden korok Krisztus követői. Tehát mi is közöttük vagyunk, akikért Jézus személyesen imádkozott. Ez számunkra is nagy erő, hogy Jézus ránk is gondolt, hogy ott voltunk az ő lelki szemei előtt, hogy a szívébe fogadott és hordozott bennünket. Szűkségünk van erre a védelemre és biztonságra, amelyet csak Jézus tud felkínálni számunkra. Nem felejthetjük el azonban, hogy az imádság így hangzott: „Én nem maradok tovább a világban. Ők azonban a világban maradnak.” Ezek elsősorban az apostoloknak szóltak, de ránk is érvényesek.  A Szentlélek kiáradása után az apostolok élete gyökeresen megváltozott. Elkezdődött az igehirdető időszak. Nekünk is, a mai világ körülményei között kell kereszténynek maradni és a Szentlélektől kapott erővel tanúságot kell tennünk a Krisztushoz való tartozásunkról. Ahogyan szent Péter apostol buzdít a szentleckében: „aki keresztény volta miatt szenved, ne szégyellje ezt, hanem dicsőítse meg Isten a keresztény névvel.”  
Legyünk mi is állhatatosak. Tartsunk ki a keresztény közösségben. Támogassuk egymás hitét, hogy a keresztény életünk jellé váljon a mai világban. Pünkösd közeledtével kérjük mi is a Szentlelket, a Bölcsesség lelkét, az Erő lelkét hogy keresztény életünk Isten akarata szerinti gyümölcsöket hozzon.

Nincsenek megjegyzések: