kedd, április 12, 2016

Húsvét 3. hete Kedd



Az Irgalmasság szent évében elkezdjük a szent Antal kilencedet. Igyekszünk figyelmesebben olvasni-, hallgatni mindazt, amire Isten tanít a szentírás lapjain, és szentjei példáján keresztül. A mai szentmise első olvasmányában szép példáját látjuk az irgalmasság lelki cselekedetei közül annak, hogy a bántalmakat békével tűrni és az ellenünk vétőknek megbocsájtani.
István diakónus eredményesen prédikált a nép körében, amelynek hatására az ellenállók rátámadtak és megkövezték. Eközben a Szentírás tanúsága szerint „István felfohászkodott, és így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!”
Szent István magatartáséban az Úr Jézus gesztusát látjuk viszont, amikor a kereszten bántalmazóiért imádkozott.  Ferenc pápa mondta a szerdai katekéziséban, hogy: „Mialatt ártatlanul haldokol miattunk, bűnösökért, Jézus így könyörög Atyjához: „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34). Jézus a kereszten bemutatja a világ bűneit az Atya irgalmassága előtt: mindenki bűnét; az enyémeket, a tieidet, a ti bűneiteket, mind bemutatja ott a kereszten. És ezzel a bűneink eltöröltetnek. Semmi és senki nem marad ki Jézusnak ebből az áldozati imájából.”
Azt mindannyian tapasztaljuk, hogy az Úr Jézus példájának követéséhez a mindennapok küzdelmeiben nem elég a saját emberi erőnk.  Erőforrásra, támaszra van szűkségünk, hogy haladni tudjunk az elénk tárt ideál felé. Szent István az imádságból merített erőt, a bántalmak elviseléséhez. Ugyanakkor az Úr Jézus az evangéliumban egy másik erőforrást is felkínál számunkra, amikor az Oltáriszentségről tanít. Jézus hallgatói követelőzve így fordultak hozzá: „ Hadd lássuk, milyen csodát teszel, hogy higgyünk neked.” Sőt egy múltbeli dologra hivatkoztak. A pusztai vándorlás alatt, a választott nép mannát kapott az égből. Most valami hasonlót szeretnének. Kifogyhatatlan égi kenyeret követeltek. Jézus pedig így tanított: „ Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
            A szentáldozás és az imádság nagy erőforrásunk.
Szent Ferenc, amikor a Miatyánkról elmélkedik annál a résznél, hogy „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,” azt mondja „és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram, hogy teljesen megbocsássunk; add, hogy az ellenséget igazán szeressük, s érettük nálad buzgón közbenjárjunk, senkinek rosszért rosszal ne fizessünk,  s azon legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára legyünk.” Szent Ferenc a Miatyánk kulcs mondatánál, és talán legnehezebb részénél mintegy tanácsul adja: hogyha a magunk erejéből nem tudnánk mindent és feltétel nélkül megbocsátani, akkor Istentől kell kérnünk, hogy megtehessük. A bántalmazókért, az ellenségért mondott közbenjáró ima a jele annak, hogy az irgalom és bocsánat útján járunk.
            A szent Antal kilenced első szentmiséjében szítsuk fel lelkünkben az Úr Jézus iránti hitünket, és szeretetünket. Éljünk annak a lehetőségével, hogy a szentáldozásban találkozhatunk a közöttünk lakó szentségi Jézussal. Itt személyesebben is elmondhatjuk neki, mindazt, amit ebben a kilencedben kérünk, amiért a szentmisét felajánljuk. Biztosak lehetünk abban, hogy ezek a hitből fakadó kérések meghallgatásra találnak. Különösen akkor, hogyha hálaadás is kapcsolódik hozzá, mindazért a jóért, amit eddig kaptunk a Gondviselés jóságából. Ezt maga Jézus ígéri meg nekünk:
Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”

Nincsenek megjegyzések: