vasárnap, március 29, 2015

Virágvasárnap


Virágvasárnap a nagyhét ünnepélyes megnyitója. A mai nap üzenetében és tartalmában tömör összefoglalója a húsvéti eseményeknek. Ezért olvassuk fel-, vagy ünnepélyesen éneklik Jézus szenvedés történetét, a passiót. Az apostoli kortól kezdve ez keresztény életünknek-, az igehirdetésnek a központi eleme, szíve, lelke.

Mindaz, amiben Jézusnak része volt azon a történelmi húsvétkor, értünk történt. Nem feledhetjük, hogy az idő korlátja ellenére résztvevői-, szereplői vagyunk mindennek. Ezért ne úgy közelítsünk hozzá, mint ismert történethez, amelyet már sokszor hallottunk, hanem úgy, mint akiknek köze van az eseményhez.

Tudatosítsuk magunkban azt a tényt, hogy azzal hogy eljöttünk a mai szentmisére cselekvő résztvevők vagyunk.

A mise kezdetén barkát szenteltünk ezzel beálltunk azok sorába, akik ünnepelve-, örömkiáltásokkal fogadták Jézus virágvasárnapi bevonulását Jeruzsálembe. Öröm számunkra, hogy Jézus számon tart, hogy eljön hozzánk, hogy kegyelemével újra és újra megajándékoz bennünket.

A szenvedés történet szereplőit tekintve, nagyon sok ellentmondást tapasztalunk – épp ezért annyira hiteles, és egyben szomorú az evangéliumi történet. Az eseményekben folyamatosan jelen van és változik az öröm és a fájdalom, a jóság és a gonoszság, az önzés és az önzetlenség, a húség és az árulás. Akár egy szereplőn belül is sok ellentét feszül.

Nézzünk néhány példát:

A vallásos nép ünnepre gyűlt össze Jeruzsálembe, de a főpapok már Jézus elfogását és elítélését tervezik a tanácsban. A látszatra sokat adtak, de a lényeg mellett elmentek.

A betániai vacsorán a bűnös asszony önzetlen jóindulattal megkente Jézus lábát, de ez többek irigységét is felébresztette.

Júdás apostolból árulóvá lett, mert nem látott túl önző kis világán. Bármennyire is kényelmetlen, mégis evangéliumi szereplő.

Mindezeket messze felülmúlja és uralja Jézus nyugalma, tudatos vállalása és készülése arra, hogy meghozza élete nagy áldozatát és megtörténjen a megváltás.


Önmagunkba nézve tudatosul, hogy bennünk is mennyi ellentét feszül, mennyi minden elfér egymás mellett az életünkben, döntéseinkben, cselekedeteinkben.

Mindezzel együtt döbbenjünk rá, hogy egyetlen lehetőségünk és vigaszunk, egyéni és közösségi szinten egyaránt, hogyha Jézus uralja az életünket, hogyha őszinte törekvésben éljük keresztény életünket. Egyetlen helyes út, hogyha keresztényként, újra és újra visszatérünk a megváltás útjára, ahol kisimulnak az ellentétek, és megnyerhetjük lelkünk üdvösségét, amellyel kizárólag csak az Úr Jézus tud megajándékozni bennünket. Így induljunk neki Virágvasárnap a Nagyhétnek és Húsvét ünnepének.

Nincsenek megjegyzések: