szombat, március 08, 2014

Nagyböjt első vasárnapja

Nagyböjti elmélkedések
Nagyböjt első vasárnapja
Kedves testvérek és nővérek
Isten hozott a Szentföldön, hogy megtegyük ezt a nagyböjti zarándoklatot, amely a feltámadáshoz vezet bennünket, Húsvét vasárnapján. Ma egy olyan helyen vagyunk, amely nagyon ismerős volt Jézusnak.
A júdeai pusztában vagyunk. Azért vagyunk itt, mert a mai evangélium arról beszél, hogy Jézus a sivatagban kísértetett meg. Nagyböjt első vasárnapjának a liturgiája arra hív bennünket, hogy a bűnről elmélkedjünk.
A három olvasmány közös témája a bűn. Az első olvasmány Ádám és Éváról beszél, az ősszülők bűnéről, és ahol látszik, hogy ez a bűn elszakadás Istentől, kísérlet arra, hogy nélküle cselekedjünk, és a végén üres kézzel maradunk, amit a Biblia így nevez meg, hogy: „észrevették, hogy mezítelenek.”
A második olvasmány a rómaiakhoz irt levél ötödik fejezetéből van. Szent Pál összehasonlítja Ádám atyánkat és Jézust mint testvérünket. Az első és második Ádám…. hibánkon kívül, mindnyájan elbuktunk Ádámban, érdemünk nélkül feltámadunk és megigazulunk Jézus Krisztusban.
Az evangéliumi részlet Jézusról beszél, aki a sivatagban van, aki megkísértetett a pusztában, ami egy meghívás számunkra, hogy az ő útján induljunk el. A görög szövegben a puszta “eremos”, és a latin nyelvekben innen származik a remete, remeteség, remetelak, mindezek a szavak a magányra hívnak bennünket. Az egyház tehát a mai vasárnap, arra hív, hogy a pusztába vonuljunk.
Mi látható ebben a pusztában? A júdeai sivatagban, a pusztában, amit Jézus látott, amit a vállaim mögött láttok, egy élettelen sivatag. Hogyha a Bibliai pusztára gondolunk, Isten népére, amely negyven évig maradt a pusztában… miért maradt életben? Hogy hallgathassa az Úr szavát… mert ez az alkalmas hely.
Ez a hely, ahol a legközvetlenebbül találkozhatunk Istennel, mert közvetlenül önmagunkkal kerülhetünk kapcsolatba. Ez tehát az evangéliumi részlet üzenete. Jézus háromszor kísértetett meg, hogy elmondhassa, hogyan eshetünk kísértésbe, észrevétlenül. A Sátán, aki ezen a helyen megkísérti Jézust azt mondja, hogy változtassa át a sziklát, a köveket kenyérré. A Bibliából idéz, mert a Szentírásban Isten azt mondja, hogy a köveket kenyérré tudja változtatni. A második kísértés: Jézust a gazdagsággal kísérti. A templom párkányára viszi őt, és látja mindazt a gazdagságot ami bent és kint található, azonban Jézus azt mondja, nem.
A harmadik kísértés amely a legvalódibb, mert megérteti velünk, hogy mit akar tőlünk a kísértő… azt akarja, hogy mondjunk le saját magunkról, mindenek fölött magunkról és Istenről, hogy az ő rabszolgaivá legyünk, hogy az ő szolgaságába essünk. Ime Jézus megtanítja, hogy a kísértés legyőzhető.
A mai vasárnapi liturgia végső célja ez: Jézus példát adott arra, hogy gyengeségeink ellenére, eleséseink ellenére felállhatunk és az ő segítségével haladhatunk a mesteri úton, hogy vele feltámadjunk
Ezt az adást innen a pusztából egy köszöntéssel fejezhetjük be, kérve Istent, hogy áldja meg a mi nagyböjti zarándok utunkat.
Kérjük az Ő áldását: Áldjon meg bennünket az Úr… az Atya,a Fiú és a Szentlélek. Ámen.
Kedves testvérek és nővérek, üdvözlet Jeruzsálemből, a pusztából.
Jó nagyböjti szent időt kívánok az Úr nevében.

Nincsenek megjegyzések: