Az életéről nem tudunk túl sok
részletet. A keresztény üldözések idején
258-ban halt vértanú halált. A
szegények felpártolásában tűnt ki.
Rendszeresen osztott közöttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy sok beteget
gyógyított meg csodálatos módon, és vakok szeme világát is visszaadta. Mikor
letartóztatták, a bíró első kérdése az
Egyház kincseire vonatkozott.
Hallották ugyanis és jelentették a bírónak is, hogy a pápa, mikor elhurcolták,
odakiáltotta neki, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lőrinc
kért a bírótól három napot, s
megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit. Mikor a kiszabott három nap eltelt,
megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és azt mondta a bírónak: ,,Íme,
itt vannak az Egyház kincsei!'' A bíró úgy vélte, hogy gúnyolódik
vele, ezért azonnal átadta Lőrincet a hóhérnak.
Mint sok más vértanúnak, a kivégzés előtt
még egy lehetőséget adtak a
haláltól való menekülésre, és felszólították Lőrincet: ,,Áldozz
az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!'' A győztes válasza így
hangzott: ,,Az
én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!''
Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették.
Az evangélium szellemében földbe hullott magként áldozta életét, a jó termés
reményében. Sírja fölé ezt írták: "Szenvedésed
lángjai templomaidat tiszteletre méltó fénybe burkolták, Lőrinc levita!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése