Szent Pétert és Pált apostol fejedelmeknek hívjuk, mert az apostoli közösség oszlopos tagjai. Ezt életük, és az Úr Jézusért vállalt áldozatuk koronázta meg. A Krisztus u.-i 60-as években életüket áldozták, azért amit hittek és tanítottak, azért amire egész életüket föltették.
Vajon honnan fakadt ez a bátor kiállásuk, hősies magatartásuk, amelyet kétezer év távlatából is ünneplünk a mai napon? A ma felolvasott szentírási részek megfelelő választ adnak erre a kérdésre.
Nagyon találó az evangéliumi rész. Annak ellenére, hogy a Jézussal folytatott párbeszédnek szent Péter a főszereplője, annak tartalma és tanulsága szent Pára is érvényes. Az evangéliumban Jézus egy nagyon lényeges kérdést tesz fel: „Kinek tartják az emberek az emberfiát” Ártatlannak tűnő kérdés volt. Mások véleményét kellett elmondani. Hogyha valaki figyelmesen járt kelt az emberek között, akkor könnyen megfelelhetett. Érkeztek is különféle válaszok: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, vagy valamelyik prófétának tartotta Jézust. Viszont ennek a kérdésnek volt egy nagyon személyes vonatkozása is, amire válaszolni kellett: „Ti kinek tartotok engem? ” Szent Péter válasza „te vagy Krisztus az élő Isten fia” olyan felelet volt, amellyel kivívta az Úr Jézus dicséretét. Olyan válasz, amely meghatározta szent Péter egész életét, tetteit, irányultságát.
Ez egy olyan felelt, amelyet Szent Pál is kimondott egész életével. Számára is Krisztus az élő Isten Fia volt, őt hirdette, akár alkalmas-, akár alkalmatlan volt.
Igaz ő maga bevallja, hogy sokszor nagyon tehetségtelennek tűnt az igehirdetése, missziós munkája, mégis maradandót alkotott, mert a Krisztus iránti buzgó szeretet hajtotta és ösztönözte, minden élethelyzetben. Fáradságot és áldozatot nem kímélve terjesztette az evangélium örömhírét.
Ahogy a Timóteushoz irt, levélben fogalmaz: „a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.”
Ez a hozzáállás, törekvés érlelte be azt a hozzáállást, amely a vértanúság pálmáját szerezte meg mindkét apostol számára.
Ennek az apostoli megbízatásnak és lelkületnek kiváló őrzője a szentatya, a római pápa. Az apostoli buzgóság, a Krisztus iránti szeretet ösztönzi mindabban, amit tesz. A különféle országokban tett látogatásai, beszédei, megnyilatkozásai, törekvései, mind - mind hitvallás élete Krisztus központúságáról.
A mai nap fontos tudatosítanunk, hogy a Krisztus iránti szeretetből vállalt áldozat mindegyikünket kötelez.
Az ünnepi evangélium kapcsán Jézus nekünk is felteszi a kérdést: „Ti kinek tartotok engem” Nem elég elmondanunk azt, hogy szent Péter, szent Pál, a szentek, vagy a pápa kinek tartja Krisztust. Szűkség van mindannyiunk személyes válaszára, amelyet csak mi magunk adhatunk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése