A házunkba kell fogadnunk Jézust… Be kell engednünk az életünkbe. Hogyha megtapasztaltuk gyógyító keze nyomát legyünk hálásak. A tőle nyert lelki, fizikai erőnket állítsuk mások szolgálatába. Nekünk nincs csodatevő hatalmunk, de lehetne csodával határos a bizalmunk, a hitünk, szeretetünk, gyakorlati keresztény életünk.
>>>>>> tovább
2 megjegyzés:
Kedves Mihály atya!
Azért iratkoztam föl a hozzászólások listájára, mert nagy tisztelője vagyok.
Örömmel nyitom meg az e-mail címemre érkezett evangéliumait és dícsérem azt, aki ilyen szép honlapot szerkeszt Önnek. A videók is megnyerték az érdeklődésemet. Én tényleg a lelkes olvasói , hallgatói és nézői közé tartozok.
Kicsit nehézkesen tudom elküldeni,( ha egyáltalán el tudom) üzeneteimet, de majd belejövök, mint kiskutya az ugatásba, elvégre csak két hetes múltam, van még időm fejlődni.
A mai evangélium kapcsán eszembe jutnak orvosaink. Önzetlenségről én a legnagyobb jóindulattal sem tudok beszélni róluk.
„Akit Jézus meggyógyított az nem szabadulhatott meg a vonzóköréből”
Jézus egy alkalommal tíz beteget gyógyított meg és csak egy ment vissza megköszönni! A többiek megszabadúlhattak a vonzó köréből?
Jób: „Nemde küzdelem az ember sorsa a földön”. Valószínű Madách Imre is olvasta ezt, és fel is haszálta az „Ember tragédiájában”
Ebedfiának:
Szeretném tudni hogy miért irja azt hogy."Önzetlenségről én a legnagyobb jóindulattal sem tudok beszélni róluk." mit jelentsen ez, miröl van itt szó.
Megjegyzés küldése