Évközi negyedik vasárnap

Hogyha megkérdeznénk a körülöttünk élőket, hogy ki miben látja a boldogság titkát, nagyon sok fajta választ kapnánk, attól függően, hogy kiben milyen fajta éhség feszül. Az mégsem jutna eszünkbe, hogy boldognak mondjuk a szegényt, a sírót, az éhezőt. És valóban önmagában miért is lenne boldog a szegény, a síró, az irgalmas, vagy az, akit üldöznek. Ha nincs remény arra, hogy megszűnik az éhség, ha nincs kilátás a vigasztalásra, ha állandónak bizonyulna az üldözött állapot, akkor valóban, nem létezővé foszlik szét a boldogság. >>>>>> tovább