Ma van a bazilika felszentelésének az ünnepe. Október 13-án több órán át kedvemre bolyonghattam a pápa széktemplomában. Ugyanis az Antoniánum, ahol elszállásoltak bennünket az úton túl, egy ki utcában van (via Merualana) Szokásosan nagy tömeg tolongott a templomban, de amikor már fárasztott, akkor beültem az egyik mellék kápolnába. Oda csak a tömeg morajlása jutott el. Igaz összerezzentem én is, meg a ferences atya is, amikor váratlanul átment a kápolnán és egy kis ajtón eltűnt. Biztosan gyóntató volt, mert itt a ferencesek főállásban gyóntatnak. Külön vizsgát kell tennie annak, akit itt gyóntatással bíznak meg. Nem először jártam itt. Máskor mindig többen voltunk és hamar végig rohantuk a templomot. Most így egyedül sajátosabb volt, másabb élmény. Lassan, minden sietség nélkül nézhegethettem a rengeteg, csodálatos festményt. Megbámultam a pápai oltárt. Meg-meg álltam az apostolok és evangelisták szobra előtt a fő hajóban. Végre láthattam Róma imádkozó arcát is,vagy az is lehet, hogy az én hozzzállásom volt más, esetleg a kettő együtt. A Laterán előtt, benéztem a Szent Lépcső templomba is. A hagyomány szerint itt őrzik Pilátus lépcsőjét, amelyen Jézus állt. Sokan araszoltak térden állva felfele. Fent a kápolnában pedig mise volt. A lateráni látogatás után a jeruzsálemi szent Kereszt templomot is sikerült megnéznem. Eredetileg a Santa Maria Maggioret kerestem, de csak idáig jutottam. Később láttam, hogy a Merulana utca végében van. Akkor már nem volt időm keresni, mert nagyon eltelt az idő és vissza kellett érnem ebédre , délután pedig indultunk Assisibe.
péntek, november 09, 2007
Lateráni Bazilika
Ma van a bazilika felszentelésének az ünnepe. Október 13-án több órán át kedvemre bolyonghattam a pápa széktemplomában. Ugyanis az Antoniánum, ahol elszállásoltak bennünket az úton túl, egy ki utcában van (via Merualana) Szokásosan nagy tömeg tolongott a templomban, de amikor már fárasztott, akkor beültem az egyik mellék kápolnába. Oda csak a tömeg morajlása jutott el. Igaz összerezzentem én is, meg a ferences atya is, amikor váratlanul átment a kápolnán és egy kis ajtón eltűnt. Biztosan gyóntató volt, mert itt a ferencesek főállásban gyóntatnak. Külön vizsgát kell tennie annak, akit itt gyóntatással bíznak meg. Nem először jártam itt. Máskor mindig többen voltunk és hamar végig rohantuk a templomot. Most így egyedül sajátosabb volt, másabb élmény. Lassan, minden sietség nélkül nézhegethettem a rengeteg, csodálatos festményt. Megbámultam a pápai oltárt. Meg-meg álltam az apostolok és evangelisták szobra előtt a fő hajóban. Végre láthattam Róma imádkozó arcát is,vagy az is lehet, hogy az én hozzzállásom volt más, esetleg a kettő együtt. A Laterán előtt, benéztem a Szent Lépcső templomba is. A hagyomány szerint itt őrzik Pilátus lépcsőjét, amelyen Jézus állt. Sokan araszoltak térden állva felfele. Fent a kápolnában pedig mise volt. A lateráni látogatás után a jeruzsálemi szent Kereszt templomot is sikerült megnéznem. Eredetileg a Santa Maria Maggioret kerestem, de csak idáig jutottam. Később láttam, hogy a Merulana utca végében van. Akkor már nem volt időm keresni, mert nagyon eltelt az idő és vissza kellett érnem ebédre , délután pedig indultunk Assisibe.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Igazán nagy élmény volt számomra Mihály Atya élménybeszámolójának olvasása a római látogatásáról. Ez gondolatébresztőnek bizonyult számomra, ezért ezeket a gondolatokat szeretném megosztani Mihály Atyával.
Róma főtemplomai közül a Lateráni bazilika az első, mert a pápa székesegyháza. Ezt írja Mihály Atya és igaza is van. A sárga írigység fog el, amikor olvasom, hogy mekkora élményben volt része.
Az élményszerű beszámolót olvasva szinte mi is látjuk azt, amit Mihály Atya látott. Biztosan sokan örülnénk annak, ha egy videón is láthatnánk mindezeket.
Nagyon tetszett az idézete: Az apostolok pedig így reagáltak: „visszaemlékeztek, hogy ez áll a szentírásban: buzgóság emészt a te házadért.” Ennek kapcsán fontos arra gondolnunk, hogy bennünket is hasonló buzgóság kellene, hogy ösztönözzön mind a kőből épült templom iránt, mind pedig lelkünk temploma iránt.
Én Szent Pál nyomdokain haladva :( „Ti Isten temploma vagytok. Ügyeljen azonban mindenki arra, hogyan épít az alapra. Kinek-kinek a munkája mutatja meg, hogy erre az alapra mit épít.” ), úgy fogalmaznék, hogy testünk a Szentlélek temploma, vigyázzunk rá, és óvjuk meg minden kísértéstől, bajtól és veszedelemtől.
Azt írja Mihály Atya: .. mert itt a ferencesek főállásban gyóntatnak. Külön vizsgát kell tennie annak, akit itt gyóntatással bíznak meg.
Hát igen. Nem ártana, ha ezt a gyakorlatot nálunk is követnék. Akkor a gyóntató atyák jobban kerülnék a betanult sablonos szövegeket.
„A hagyomány szerint itt őrzik Pilátus lépcsőjét, amelyen Jézus állt.” Ez érdekes dolog, talán hiszem is, meg nem is. Az ilyen hiedelmek nem erősítik hitemet. (Talán eszembe jut majd, hogy kinek is volt két koponyája. Minkét helyen arra esküsznek, hogy az ő ereklyéjük az igazi).
Ha legközelebb Rómában jár, feltétlenül ejtse útba Santa Maria Maggioret is.
Az itt őrzött kegyképről azt tartják, hogy azt Szent Lukács evangélista festette. Vannak viszont műtörténészek, akik viszont meg is nevezik azt a festőt,aki ezt festette. Ő ugyanis több olyan Mária képet is festett, melyhez a legenda szerint csodálatos események fűződnek.
Megjegyzés küldése