Főesperes beiktatás

Ma délelőtt részt vettem a székelyudvarhelyi főesperesi beiktatáson. Ünnepélyes és hosszú szentmise volt. Minden gördült szép egymásutániságban. Kiváncsiság, várakozó hangulat, kutakodó tekintetek kísértek az elhangzott köszöntéseket, "szándéknyilatkozatokat". Azon gondolkodom, hogy egy ilyen ünnepben mennyi a protokoll és mennyi a valós arany fedezet. Mennyire irányul Istenre, és mennyire önmagunkra? Most még nem tudok ezekre felelni, talán. A másik, amit szerintem lelkiismeret vizsgálat tárgyává kell tennünk, a sokat hangoztatott szolgálni akarunk. Mindezek próbája az idő, és részben ugyanazok a kutakodó, kíváncsi szemek mint ma.