Beszélgetés Rodríguez Carballo érsekkel az Osservatore Romano magyar kiadásában
A „vészpróféták” és minden nehézség ellenére a szerzetesség életerős, evangéliumi kovászként és prófétai elkötelezettséggel működik a legkülönfélébb egzisztenciális peremterületeken. Ebben a lapunknak adott interjúban realista, ugyanakkor bizakodó és reményteli képet vázol fel José Rodríguez Carballo érsek, a szerzetesi kongregáció titkára.
(Készítette: Nicola Gori)
A „vészpróféták” és minden nehézség ellenére a szerzetesség életerős, evangéliumi kovászként és prófétai elkötelezettséggel működik a legkülönfélébb egzisztenciális peremterületeken. Ebben a lapunknak adott interjúban realista, ugyanakkor bizakodó és reményteli képet vázol fel José Rodríguez Carballo érsek, a szerzetesi kongregáció titkára.
Az elmúlt év fontos eseménye volt, hogy pápák váltották egymást. Az önök dikasztériuma hogyan élte meg az eseményeket?
Kongregációnk meglepődve és bizonyos
aggodalommal fogadta XVI. Benedek lemondását. Meglepődve, mert nem
vártuk, aggodalommal, mert tudtuk, mily sokat veszítünk: XVI. Benedek szerette és élénk figyelemmel kísérte a megszentelt életet. De mihelyt megtudtuk, hogy utóda Bergoglio bíboros
lesz, vagyis egy szerzetes, kifejezhetetlen öröm töltötte el a
szívünket. Most, hogy már tíz hónap eltelt megválasztása óta,
lehetetlen, hogy ne prófétai gesztust lássunk XVI. Benedek meglepő
döntésében, Ferenc pápa megválasztásával pedig hatalmas ajándékot kapott
az egyház, az egész világ, és benne természetesen a megszentelt élet
is. A szentatya szereti és alaposan ismeri a szerzetességet és a
megszentelt életet. Ne felejtsük, ő maga is megszentelt életet él.
Ezekben a hónapokban nagyon sokat törődött ennek a Krisztus-követési
formának az előmozdításával. Kongregációnk szorosan együttműködik a
szentatyával, és erősen érzi az ő támogatását. Számomra, a kongregáció
titkárának csodálatos ajándék, hogy Ferenc pápa közelében dolgozhatom.
Milyen mérleget lehet vonni a dikasztérium elmúlt évi tevékenységéről?
A mérleg, azt hiszem, nagyon pozitív. A
dikasztérium rátette kezét a szerzetesélet „pulzusára”: ez az élet –
evangéliumi értelemben – roppant gazdag és termékeny. A megszentelt
életben – ellentétben azzal, amit a „vészpróféták” mondanak, akik nem
hiányoznak sem az egyházi emberek, sem a megszentelt személyek közül (az
előbbiek csak felületesen ismerik, az utóbbiak pedig egyszerűen nem úgy
élnek, ahogy kellene élniük) –, tehát a megszentelt életben sok
szépség, valódi életerő és evangéliumi tanúságtétel van, mert sokan
szentül és prófétai elkötelezettséggel élnek a legkülönfélébb
egzisztenciális peremterületeken. A dikasztérium iparkodik, hogy
tevékenyen előmozdítson mindent, ami pozitív. Ezt a célt úgy próbáljuk
elérni, hogy részt veszünk az általános elöljárók találkozóin,
kapcsolatban állunk személyesen is sok szerzetessel – a mindennapjaink
tele vannak találkozásokkal! –, továbbá gyakran jelen vagyunk egyetemes
káptalanokon vagy képzési programokon. Igyekszünk a dikasztérium
működésébe szervesen beépíteni azokat a tagokat, akik jól ismerik a
megszentelt élet teológiáját. Szoros az együttműködésünk a férfi és a
női legfőbb szerzetes elöljárók unióival, valamint a megszentelt élettel
kapcsolatos témák szakértőiből álló bizottságokkal. Segítségnyújtásunk
egyik további formája a dikasztérium félévente megjelenő folyóirata, a Sequela Christi,
valamint az a tanfolyam, amelyet minden évben megszervezünk az
Urbaninana Egyetemen. Különféle dokumentumok kidolgozásával is
foglalkozunk, így például készülőben vagy egy-egy dokumentum a
szemlélődő életről, a laikus testvérekről, az anyagi javak kezeléséről,
illetve a Püspöki Kongregációval együttműködve a [szerzetesek és a
püspökök közötti kölcsönös kapcsolatokról szóló] Mutuae relationes című dokumentum felülvizsgálatán is dolgozunk.
Hogyan tud válaszolni a dikasztérium azokra a nehéz helyzetekre, amelyekkel egyes szerzetesi közösségek küzdenek?
Bajok és nehézségek nem hiányoznak,
ahogyan az egyház más területeiről sem. Gondolok itt főleg a
kilépésekre, a középszerűség és a konfliktusok okozta nehézségekre, vagy
az anyagi javak kezelése terén jelentkező problémákra. Nagy kihívást
jelentenek ezek a dikasztérium számára. Ezekre a nehézségekre úgy
próbálunk válaszolni, hogy jogi tanácsadást biztosítunk, néhány
intézmény mellé pedig segítőt rendelünk egy-egy asszisztens, pápai
vizitátor vagy biztos személyében. Ezeken kívül van több
kezdeményezésünk nehezen kezelhető helyzetek megelőzésére: márciusban
például szervezünk egy szemináriumot az anyagi javak kezeléséről
szerzetesek számára. Másfelől, miként említettem már, szoros
kapcsolatban állunk a szentatyával, aki mellettünk áll akkor is, amikor
meg kell hoznunk nem túl népszerű döntéseket, és biztat, hogy folytassuk
kezdeményezéseinket. Szeretnénk, ha dikasztériumunk élenjáró,
„javaslattevő” és nemcsak a történésekre reagáló szerepet töltene be.
Meg kell említenem, hogy a dikasztériumok közötti együttműködésben is
sokat fejlődünk. A dikasztériumok között gyakoriak a találkozások.
Együtt haladni: erre hívta már nem egyszer Ferenc pápa a híveket, köztük a szerzeteseket. Mit jelent ez a mindennapokban?
Ez az alapelv, hogy „együtt haladjunk”, a szerzetesek számára azt jelenti, hogy egyfelől – ad intra – saját intézményünkön belül szoros kapcsolatokat ápolunk egymással, másfelől – ad extra – törekszünk az egyes intézmények közötti és a világiakkal való együttműködésre. Az intézményeinken belül az együtt haladást a közösségi testvéri élettel
valósítjuk meg, amelyet ma a szerzetesség lényegi összetevőjének és
küldetése elsődleges formájának tartunk. Az intézmények közötti
együttműködést illetően pedig: közös programokat szervezünk, bizonyos
szolgálatokat együtt végzünk, ez főleg a hasonló karizmájú intézményekre
jellemző. Ez nagyon szép tapasztalat, főleg a peremterületeken. A
világi hívőkkel főleg az oktatás, az egészségügy, a szociális munka
területén működünk együtt. Szeretném kiemelni, hogy nekünk,
szerzeteseknek ma egyedülálló hivatásunk és küldetésünk a valódi
közösség, a kommunió megélése: ez szoros együttműködést,
egymásra hagyatkozást, erős közösségi lelkiséget jelent. Ferenc pápa
emlékeztet minket, hogy a szerzetes nem sziget. Nem hiszem, hogy távol
lenne az ő gondolkodásától, ha azt mondanám, hogy az egyes szerzetes
intézmények sem tekinthetik szigetnek magukat.
Az imádság és a szolgálat a
szerzetesi élet két alapvető eleme. Olykor egyik vagy másik nagyobb
hangsúlyt kap. Hogyan lehet összehangolni őket Isten népének
szolgálatában?
A szemlélődő-misztikus dimenzió és a
misszionáriusi dimenzió egyaránt alapvető elemei a szerzetesi életnek.
Az elsőnek a másodikba kell torkollnia, a másodiknak pedig az elsőből
kell táplálkoznia. Olyan élettervre kell szert tennünk mindnyájunknak –
én „ökologikusnak” nevezném –, amely összhangban tartja ezt a két
dimenziót. Ebben nagy feladat hárul a képzésre, mind a folyamatos, mind a
kezdeti képzésre. Meglátásom szerint e területen „minőségi ugrásra” van
szükségünk, el kell kerülni az álmiszticizmust, de az aktivizmust is,
mely lebecsüli a mély istentapasztalat szükségességét.
Ferenc pápa többek között azt
hangsúlyozza, hogy az evangéliumot nemcsak a földrajzi, hanem az
egzisztenciális peremterületeken is hirdetni kell. Ez a felszólítás
főleg a szerzeteseknek szól?
Igen. A szerzetességnek az a feladata,
hogy az evangéliumot mindenütt és az élet minden területén, különösen az
egzisztenciális peremterületeken hirdesse. Ferenc pápa szüntelenül
biztat minket, hogy ebbe az irányba haladjunk. Ezt hangsúlyozta például
november 29-én is, azon az emlékezetes találkozón a legfőbb szerzetes
elöljárókkal. Akkor azt kérte a szerzetesektől, hogy induljanak el a
szegénység peremterületei felé, de ugyanígy a gondolkodás peremterületei
felé is. A szerzetesek már most is nagyon sokat tesznek ezeken a
területeken, de nyilván nem szabad elkényelmesedni. A szerzetesség
kiváltságos helyét jelentik az élet határterületei, tehát újból és újból
meg kell találnunk ezeket. A megszentelt életnek – emlékeztetett akkor
Ferenc pápa – prófétainak kell lennie. Erről a feladatról nem szabad
lemondani, komolyan kell venni. Nem lehet pusztán megjátszani a
prófétaságot.
A befogadást kérő bevándorlók és otthontalanok a megszentelt személyeket is kihívás elé állítják. Hogyan válaszolnak erre?
Ezek a problémák megkövetelik a
szerzetesektől, hogy közelebb lépjenek a szegénység e formájához.
Nemcsak fizikai közelségre gondolok, hanem főleg egzisztenciális
közelségre: életstílusuk ne távolítsa el őket a szegényektől és ne
botránkoztassa meg a szegényeket. A szerzetesek fogadalommal vállalt
szegénységét nem szabad merő ideológiává alacsonyítani, hanem konkrét
életformát kell jelentenie. A szerzeteseknek sokkal mértékletesebb,
visszafogottabb, egyszerűbb életet kell folytatniuk, olyat, amely
nagyobb összhangban van a szegénységi fogadalmukkal, és lehetővé teszi,
hogy valóban szabadok legyenek az anyagi javaktól, és annak is érezzék
magukat. Szolidaritást kell vállalniuk a szegényekkel, rendelkezésükre
kell bocsátaniuk a szerzetesekhez tartozó struktúrákat és tereket, és
meg kell osztaniuk velük az isteni gondviseléstől érkező javakat. A
szerzetesek e téren is nagy feladatok előtt állnak. Már most is sokat
tesznek a nélkülözőkért, de a szeretet sokkal többet kér tőlük.
Milyen tervei vannak a kongregációnak?
Mindenekelőtt azt kell megemlítenem,
hogy a 2014-es és 2015-ös esztendő a megszentelt élet évének
előkészítésével és megünneplésével fog telni. Azt szeretnénk, és azon
dolgozunk, hogy a 2015-ös év minden megszentelt személy számára kegyelmi
esztendő legyen. Sok tervünk van, többek között az, hogy 2014-ben egy
szemináriumot (tanulmányi napokat) fogunk szervezni az anyagi javak
kezeléséről. Ez március 8-9-én lesz Rómában, az Antonianum
auditóriumában, az összes férfi és női szerzetesrend ökonómusa részt
vesz majd rajta. Novemberben tartjuk kongregációnk plenáris ülését,
amelynek központi témája a megszentelt élet novumja, újdonsága
lesz. Továbbá rendszeres időközönként levelet küldünk majd minden
szerzetesnek, e levelekben Ferenc pápa tanítását szeretnénk a
szerzeteséletre alkalmazni. Ezáltal segítjük majd minden egyes szerzetes
felkészülését a megszentelt élet évére, amikor nemzetközi találkozókra
is sor kerül Rómában.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Megjelent:
L’Osservatore Romano (Az Új Ember kéthetente megjelenő melléklete) II. (2014/3) (2014. február 2.) 1. és 3. old.
L’Osservatore Romano (Az Új Ember kéthetente megjelenő melléklete) II. (2014/3) (2014. február 2.) 1. és 3. old.
