Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor - Hirdetések

csütörtök, január 28, 2010

Aquinói szent Tamás

1225 körül született az aquinói grófok családjából. Előbb a Monté Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyban tanult, később csatlakozott a domonkosok rendjéhez. Tudását mesterének, Nagy Szent Albertnek vezetésével Párizsban és Kölnben mélyítette el. Sokat és bölcsen írt, másokat tanított, a bölcseletben és a hittudományban elévülhetetlen érdemeket szerzett. Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban halt meg 1274. március 7-én. Emlékét január 28-án üljük, 1369-ben e napon szállították át ugyanis földi maradványait Toulouseba.  "Istenünk, te Aquinói Szent Tamást kitüntetted az életszentségre való buzgó törekvéssel és a szent tudomány szenvedélyes szeretetével. Kérünk, add segítségedet, hogy világosan megértsük tanítását, és híven kövessük jótetteinek példáját."

1 megjegyzés:

Ebedfia írta...

Az axióma olyan kiindulási feltételt jelent (például a filozófa ágaiban, vagy a matematikában) amit adottnak veszünk az érvelések során, tehát alapfogalomnak nevezzük. Az axióma különféle okok miatt nem megkérdőjelezhető, megállapított alaptény. (Wikipédia szabad lexikon).

Nem volna tehát szabad olyan kérdést feltenni, hogy van e Isten. Erre az a válasz, hogy ez is axióma, amely tehát különféle okok miatt nem megkérdőjelezhető, vagyis megállapított alaptény.

A domonkosrendi híres filozófus Aquinói Szent Tamás mindezt jól tudta. Elhatározta azonban, hogy azoknak, akik ezt az alapigazságot kétkedve fogadják, bebizonyítja Isten létezését.

Aquinói Szent Tamás Istenbizonyítékai nem biztos, hogy axiómák, de voltaképpen nem is annak szánta őket. Mint ahogy az lenni szokott, minden új elméletbe belekötnek, és így vagyunk ezzel Szent Tamás istenbizonyítékaival is.

Na de akkor nézzük meg őket:

Az első út a mozgásból adódik: minden ami mozog szükségképpen valami más által mozog, azaz minden mozgásnak megvan az oka. Mivel azonban ez a sor nem vezethető vissza a végtelenbe, kell hogy legyen egy első mozgató, aki önmaga mozdulatlan, „és ezt mindenki Istennek gondolja”.


A második út a létesítő okságból indul ki: minden okozatnak van oka. Az okok sora nem mehet a végtelenbe: kell legyen egy első ok, ami minden mást okoz, „akit mindenki Istennek nevez”.


A harmadik út a létezők esetlegességéből adódik. A dolgok vagy léteznek vagy nem. Ha minden ilyen lenne akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. Tehát minden valamiből ered, és mivel ez nem mehet a végtelenségig, fel kell tételezni egy első eredetet, „és ez az Isten, minthogy ő az első ok, amint erre rámutattunk”.


A negyedik út a léttökéletességi fokokat veszi alapul. Minden dologban van több és kevesebb. „Van tehát valami, ami valamennyi létező létének, jóságának és mindenféle tökéletességének oka: és ezt Istennek nevezzük.”


Az ötödik út a létezők célra irányultságára támaszkodik. Az értelmetlen dolgoknak egy célkitűző megismerőre van szükségük ahhoz, hogy egy célt képesek legyenek elérni. „Tehát van valamiféle intelligens lény, aki minden természeti dolgot célra irányít, és ezt mondjuk Istennek.”

Aquinói Szent Tamás nem csak nagy filozófus volt, de nagy szent is lett. Érdemes imáinkkal hozzá fordulni, hogy járjon közbe ügyeinkben a Szentlélek Úristennél.