Jézust megfosztották ruháitól és köntösére sorsot vetettek (Mt 27,35; Jn 19,23), kiszolgáltatták a királyi beöltöztetést utánzó gúnyjátéknak. (Jn 19,2)
A San Daminoi kereszten Jézus testét csupán egy ágyékkötő fedi, amelyet a csípőnél gondosan megkötöttek. A ruha szegénységében is díszes: fehér anyagból készült, arannyal szegélyezett kötény. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy ez a ruhadarab jelzi leginkább Jézus szerepét az ikonban. Ez a vászon köntös papi ruhára emlékezet, amelyet az oltárnál, áldozatbemutatáskor viselt. Jézus pap és áldozat. A gyolcs és az arany a főpapi ruhák jellemzője volt (Kiv 28,42). Az ágyékkötő mérete általában kicsi. A liturgia egyik előírása meghatározta, hogy a pap nem léphet az oltár lépcsőjére úgy, hogy feltárulna szemérme (Kiv 20,26). Egyszerű egyiptomi stílusú ágyékkötőről van szó, amelynek héber neve efod.
Nem véletlen, hogy a festő Jézust ugyanolyan efodba öltözteti, mint amilyet Dávid viselt, amikor a szövetség ládáját Jeruzsálembe vitte, s ez által a várost Izrael szent fővárosává tette, ahol Dávid a papi funkciókat is betöltötte.
Jézus, „Dávid Fia" (Mt 1,1), aki ezt a címet sose utasította vissza, de személyének misztériumát nem fejezte ki teljesen. Ennél fogva, amikor beteljesíti a Dávidnak tett ígéretet, azt is kijelenti, hogy nagyobb nála: Dávidnak Ura (Mt 22,42-45). Ő nemcsak Isten népének pásztora (Ez 34,23), ő maga az Isten, aki eljön, hogy legeltesse népét. (Ez 34,15)
Jézus és Dávid közötti párhuzamok:
"… Dávid feláldozott egy ökröt és egy hízott kost, teljes erejéből forogva táncolt az Úr előtt; közben Dávidot gyolcs efod övezte. Így vitte Dávid és Izrael egész háza az Úr bizonyságának ládáját, ujjongás és harsonaszó közepett. Amikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikol, a felesége (Saul leánya), aki az ablakon kinézett meglátta az Úr előtt ugráló és táncoló Dávid királyt, és megvetette őt szívében" (2Sám 6,13-20).
Mikolnak ez a megjegyzése világossá teszi, hogy Dávid papi ruhája valóban rövid volt. Így kétségtelen: Jézus, hasonló ágyékkötőt visel, tehát főpapként jelenik meg.
Dávid állatokat öl le, és egészen elégő áldozatot mutat be. Jézus azt mondja "Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem." (Zsid 10,5-7). Jézus főpap és áldozat is egyben. Isten új oltárán, a keresztfán, az egyetlen igaz közvetítő Isten és az emberek között.
Dávid kimondhatatlan örömmel táncolt az Úr előtt, ujjongás és harsonaszó kíséri táncát. Jézus testét a keresztre szögezik, ám teste a fájdalmat is legyőzve nem mutatja a szenvedést, a világ négy égtája felé mutat, a szeretetben magához ölelve az egész világot. Jézus csendje égbekiáltó. Szomjazom - mondja. Szomjúságát az Atya szeretete oltja, fájdalmát az Atya szeretete csillapítja. Dávid örömteli tánca, egyben előre jelzte azt a kimondhatatlan tüzet, amely Jézusnak, mint főpapnak szívében, lobog.
Dávid datolyából és mazsolából készített kalács cipót osztott szét; ezen étel bősége és édessége kísérte az áldozatokat. Ezzel előre jelezte az Eukarisztiát, amelyben Jézus önmagát adja ételül az örök életre.
Végül Dávid megáldotta a nemzetségét. Különleges áldást mondott saját családjára. Az Újszövetségben Jézushoz való tartozás már nem függ emberi leszármazástól, hanem az Ő igéjéhez való hűség gyümölcse. "Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik." (Lk 8,21) Így, Jézus áldása azokra terjed ki, akik az Ő igéjéhez, hűek.
Légy áldott Atyánk Jézusnak, Főpapunknak lángoló szeretetéért és nagylelkűségéért. Árasszon el minket az életadó Lélek! Tégy minket Benne és Általa Neked szentelt kedves ajándékká.
Jézus ikonja előtt ugyanaz a gondolat ébred bennünk, mint szent Ferencben. Csodálkozva, zavartan kérdezzük az Úrtól:
Ki vagy te, édes Istenem?
S ki vagyok én, hitvány féreg és haszontalan szolgád?
(Fioretti, Szent Ferenc sebhelyeinek története)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése