Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor - Hirdetések

hétfő, március 22, 2010

Jézus átszúrt oldalsebe (San Damianoi kereszt)


János evangélista látta, hogy Krisztus lándzsával átdöfött oldalából vér és víz folyt (Jn 19,31-37).  Ezekiel próféta (47,2) a templomról szóló látomásában kétszer említi, hogy folyam áramlott a templom jobb oldalából. Ez a templom Krisztus testének jelképe volt, amely az új, lélekben történő imádás helye. Ez a víz áradatként folyik a templomból és életre kelt mindent, ami útjába esik és a fáknak rendkívüli termést ad "Gyümölcsük élelemként, leveleik pedig orvosságként szolgálnak" (Ez 47,12). Ilyen a hatása az élő víznek, amely Krisztus jobboldalából ered. Jézus oldalából kifolyó víz és vér az Egyházban továbbra is kifejti éltető hatását. A víz a Lélek jele, aki csillapítja szomjunkat, aki által újjászületünk (Jn 3,5). A vért pedig az eucharisztikus áldozatban vesszük magunkhoz. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van." (Jn 6,53-56).
Jézus oldalsebe mutatja nekünk, azt az isteni elhatározást, amelyből az Oltáriszentség fogant. Ennek a forrása Jézus Isten-emberi szíve. Ez az Ő teremtő szeretetének égő gyümölcse. "Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában." (Lk 22,15-16). Ez a húsvét, ez a közös vacsora. A Vőlegény és a Menyasszony szerető találkozása, először az Oltáriszentségben megy végbe, majd teljesen és nyílt módon az idők végén.
Szent Ferenc megértette az Úr sebeinek mérhetetlen értékét, és kéri Istent, hogy valamilyen módon részesülhessen bennük.

„Uram, Jézus Krisztus,
két kegyelmet kérek tőled, mielőtt meghalnék.
Az egyik,
hogy érezhessem lelkemben és testemben,
amennyire lehetséges, azt a fájdalmat,
amit te, édes Jézus,
keserves kínszenvedésed alkalmával elviseltél.
A másik az,
hogy érezhessem szívemben,
amennyire lehetséges, azt a túláradó szeretetet,
amely téged, Isten Fiát arra indított,
hogy értünk, bűnösökért
oly szörnyű szenvedéseket
önként és szívesen magadra vállalj.”

(Fioretti, Szent Ferenc sebhelyeinek története 3)

Szent Ferencnek ez a vágya két évvel halála előtt, 1224 szeptemberében teljesült, amikor Alverna hegyén elnyerte Krisztus szent sebhelyeit. Ezzel a csodás eseménnyel kapcsolatban egyik életrajzírója, szent Bonaventúra megjegyzi:

„Krisztus hő szerelme, saját képmására formálta át szerelmesét.”
(Legenda maior 12)

2 megjegyzés:

Apulchra írta...

Valahol olvastam egy teológiai fejtegetést, hogy Isten megnyitotta Ádám oldalát, és az oldalbordájából megteremtette Évát. Ugyanígy, Jézus is megnyitotta nekünk az oldalát, és abban a pillanatban született meg az Egyház, Jézus Krisztus Menyasszonya, majd az első Pünkösdkor megszentelte Menyasszonyát.Ez csodálatos.
A szentek KÉRTÉK a testi-lelki szenvedést az Úrtól, mert a legjobbnak tartották Istenért szenvedni, tudták, hogy ezáltal áradt a legtöbb kegyelem rájuk és a világra. Az Istenért való szenvedésben a lélek mélyén tartós béke van, szeretet van, az a béke, amit Jézus megígért nekünk. Igyekszem a magam gyarló módján követni a szenteket, de azért nem mertem, és nem is merek szenvedést kérni Istentől, túl kicsi vagyok az ilyesmihez, elég nekem a magam keresztje:)))

Ebedfia írta...

Isten végtelenül jó, tőle csak jó származhat.

A szenvedés rossz, tehát nem Istentől való.

Jézus a három évig tartó működése során betegeket is gyógyított, hogy ne szenvedjenek. Jézus, amikor a bekövetkező szenvedésére gondolt, vérrel verejtékezett.

Jézus elfogadta a szenvedést, mert ezáltal megváltott bennünket, kiengesztelte az Atyát Éva és Ádám bűnéért.

Sokan, köztük sok szent is felajánlotta szenvedését embertársaiért és a lelkek megmentéséért ,melyet Isten mint nemes cselekedetet minden bizonnyal meg is jutalmaz.

Szent Rita például Krisztus töviskoszorújáról kért egy tövist, hogy hozzájárulhason a Megváltáshoz.

Testünk a Szentlélek temploma, gondoznunk, ápolnunk és bizony néha tataroznunk is kell.

Arra kell törekednünk, hogy egészségesek legyünk, mert így lehetünk igazán embertársaink testi lelki segítségére, hiszen „ép testben ép lélek.”

Ha szenvedünk, ne örüljünk annak, ha mások is betegek.

Ne kérjünk a Végtelen Jóságtól rosszat. Ne kérjük, hogy küldjön ránk betegséget. Inkább azt kérjük tőle, hogy szabadíts meg a gonosztól.