" Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek."Jn, 1-18
Az év utolsó napján a napi evangéliumi részlet az Isten gyermekségünk tényére tereli a figyelmet. A legfontosabb az Istenhez való tartozásunk. Ez pedig összefogja a múltunkat, jelenünket és jövőnket.
Ma lezárjuk ezt a polgári évet. Isten segítségével holnap újat kezdünk. Mindebben Isten adja az állandóságot, de az örök újdonságot is.
Magam sem hiszem, hogy az ezredik blog bejegyzésem. 2007 február 3-án kezdtem írni. Valójában egy olyan helyet kerestem, ahol a használt és kedvenc linkjeimet össze gyűjthetem. Így akadtam rá erre a lehetőségre. Kipróbáltam és megtetszett. Azóta írogatok, lelkipásztori célzattal. Naponta kb.ötvenen szoktak ráklikkelni a blogomra, szinte ugyanennyien iratkoztak fel, és levélben kapnak értesítést az újdonságokról. Időközben nem csak szöveget, hanem képeket és kis videókat is teszek fel. Különösen amióta sikerült magyar részleg is elindítani a Glória tvn. Ebben a jubileumi bejegyzésben szeretettel köszöntöm mindazokat, akik az írásaim olvasói. És egyben köszönöm az érdeklődést és a visszajelzéseket. Hogyha Isten segít, továbbra is igyekszem írni, habár most már a három éves ciklussal nagyrészt a vasárnapi, ünnepi, és a keddi prédikációk felkerültek a blogra. Igy néha egy-egy korábbi irásom linkjével is jelentkezem, mint ebben a bejegyzésben is. A tavalyi prédikáció, erre a napra.
További kegyelmeket. Isten áldását mindenkinek.
Sosem érhet véget az Isten-keresésünk. Amíg élünk sose mondhatjuk azt, hogy mi megérkezett keresztények vagyunk. Hogyha nem hagyjuk abba a keresést és nem fáradunk, megtapasztalhatjuk ott találjuk meg az Úr Jézust, ahol nem is számítottunk rá.
Ugyanakkor az élet dolgaiban senki nem mondhat jobbat és bölcsebbet, mint amire Jézus tanít bennünket. Így nála kell keresnünk az eligazítást, őt kell megkérdeznünk mindabban amiben tanácsra szorulunk.
A szülőknek, nevelőknek tudniuk kell, hogy a gyermek mindenek előtt Isten gyermeke. Kis korban sokat kell beszélnünk a gyermekeknek Istenről, de ezzel párhuzamosan, különösen, ahogy nőnek egyre inkább Istennek kell beszélnünk imádságunkban a gyerekekről, azokról, akik ránk, vannak bízva. Így jobban elősegíthetjük, hogy ők is megtalálják az Istentől kapott hivatásukat, azt a feladatot, amit nekik kell betölteniük.
A szent Család példája azt mutatja, hogy a legfontosabb rendező elv Isten szerető személye, az ő parancsai, Isten akaratának a keresése. Azonban minél több minden tolakszik Isten helyére, annál nehezebb megőrizni ezt a rendezettséget. ..... teljes egészében
Karácsony napja van. Az ünnep csendje lepi be a várost. Egy-egy templom harangzúgása jelzi, hogy most épp ott hangzik fel az ünnepi ének és imádság. Örvendtem, hogy a mi ferences templomunkban már a tegnap esti szentmisén is olyan szép számban gyűltek össze a hívek. Családias volt a közösségünk ünnepi vacsorája. Ma újra sokan eljöttek a szentmisére. Ilyenkor mintegy megtapintható Isten közelséges és jósága. Hála, Isten irántunk megnyilvánuló szeretetéért, amely az emberek szeretetében is tapasztalható, különösen most Karácsony ünnepén. A karácsonyi prédikáció itt olvasható.Az ünnepi evangélium, pedig itt tekinthető meg.
Elsősorban arra készülünk, hogy megünnepeljük Isten nagylelkűségét, hogy ő meglátogatott-, meglátogat minket. Ő az, aki lábainkat a béke útjára igazítja.
Ne engedjük, hogy a készülődés, - netán a tevékenykedés felfokozott izgalma elterelje a figyelmünket a lényegről.
-Ilyenkor, sajnos könnyebben előfordulhat a szeretetlen megnyilatkozás, akár vitatkozás.
-Könnyen el is csüggedhetünk, hogy még mindig nem vagyunk olyan jók, mint amilyenek lenni szeretnénk.
-A magányosokat jobban megülheti az egyedüllét nyomasztó hangulata.
Vagy éppen abban csalódhatunk, hogy mások nem értékelik eléggé azt az igyekezetünket, amellyel széppé szeretnénk tenni Karácsony ünnepét.
A Karácsony a szeretet ünnepe, az ajándékozás napja. de ne felejtsük el, hogy mindez csak azért lehetséges, mert Isten megelőz-, megelőzött bennünket. ..... olvasd tovább
Jézus születését nem olyan természeti jelenségek kísérték, mint amiről a próféták beszéltek. Mégis sokkal lényegesebb dolog történt, az emberi természetben. A felszínen, látszólag nem változott semmi, az isteni irgalom azonban csendben a valóság lényegét változtatta meg. Ajándékban a legtöbbet kaptuk, annak a lehetőségét, hogy Isten gyermekeivé lehetünk. Ennek a megvalósulásnak az ünnepét üljük, minden Karácsonykor. Ennek az örömnek a megülésére hív az Egyház, az idei Karácsonykor is. .... predikáció teljes egészében
"Ó Emánuel, törvényhozó Királyunk. Te üdvözíted a reád váró népeket: Jöjj és üdvözíts minket, Urunk Istenünk!" Ó-antifóna
Fontos a hálás lelkület. Észre kell vennünk azt a tényt, hogy Istentől megajándékozott emberek vagyunk, és ezt az örömet meg kell tudnunk osztani másokkal is. A Magnificat az Egyház hálaadó énekévé lett. Minden esti zsolozsmában elimádkozzuk. Ez juttassa eszünkbe naponta, mindazt, amit Istentől kaptunk, hogy érte hálát adjunk. Nekünk is Isten központú emberré kell válnunk. .......... prédikáció
"Ó, nemzetek Királya és szívük Kívánsága, az Egyház Szegletköve! Te egybekapcsolod régi és új választott népedet: jöjj, üdvözítsd az embert, akit a föld anyagából alkottál!" Ó-antifóna
Ó, szent Virradat!
Te az örök világosság
Fényessége és az
igazságosság Napja vagy:
jöjj, és világosítsd meg azokat,
akik sötétségben és a halál
árnyékában ülnek!
Gyakran elcsodálkozunk a prófétákon, akik Isten szemével nézték mindazt, ami körülöttük történik és így olyan dolgokról is szólhattak, amelyet még csak csirájában láthattak.
Az Ószövetségi olvasmányban Mikeás próféta jövendöléséről hallhattunk, amely Betlehemről és a benne születendő Megváltóról szól.
„Te, efratai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd, aki uralkodni fog Izrael felett.”
Mind a próféta korában, mind napjainkban Betlehem kis jelentéktelen város a nagy világvárosok mellett. Neve mégis nagyon sokak előtt ismert lett.
Ismerik a zsidók és muzulmánok, mert innen származott Dávid király. Azonban leginkább a Megváltó születése tette ismerté Betlehem városát. Így karácsony körül kicsi és nagy egyaránt emlegeti Betlehem nevét, már csak azért is, mert a karácsonyi ünnepkör legfőbb tartozéka lett a Betlehem-készítés és látogatás.
Mikeás próféciájában sok nyilvánvaló tény szól amellett, hogy a jövendölés Jézus Krisztusban teljesedett be: „származása az ősidőkre nyúlik vissza.”
Ez mégsem hat ránk a kényszer elsöprő erejével, hanem teret engednek a hitnek, a szabad döntésnek.
Az evangéliumban Erzsébet is ezért nevezi boldognak Máriát, mert hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki. „Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” Ugyanis Mária nem csupán azért boldog, mert édesanya lesz. Boldogságának legfőbb forrása, hogy hitt mindabban, amit az Úr mondott neki.
Milyen szép, hogy meg akarta osztani Erzsébettel a hitnek, ezt a boldogító örömét, ugyanakkor segíteni akart idősebb rokonának. „Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett… és köszöntötte Erzsébetet”
Elérkezett a negyedik adventi vasárnap és közel van Karácsony ünnepe.
Az ünnepi készületekben sokféle sietést tapasztalunk. Egyre jobban eluralkodik bennünk és közöttünk az ünnep előtti feszültség, rohangálás.
Milyen jó lenne, hogyha ebben a sietségben túllátnák önző önmagunkon és másokat is, észrevennénk, akik segítségre szorulnak, vagy csak megértésre, egy jó szóra várnak.
Sietnünk kell, hogy rendbe hozzuk lelki dolgainkat. Azonban ez a sietség nem felgyorsulást jelent, hanem ellenkezőleg megállást, elcsendesedést, önmagunkba tekintést és bűnbánatot.
Igyekeznünk kell, hogy Isten dolgairól, velünk kapcsolatos terveiről beszéljünk elsősorban gyóntatónkkal, lelki vezetőnkkel, de ugyanakkor családtagjainkkal, barátainkkal is. Ezen az úton járva, Máriához hasonlóan mi is jobban megismerhetjük hivatásunkat, feladatainkat.
Hogyha van bennünk lelki készség, külső és benső igyekezet, akkor mi is meg fogjuk tapasztalni azt a boldogságot, amellyel Isten azokat ajándékozza meg, akik hisznek annak a beteljesedésében, amit ő mond.
Szent Máté evangélista a mai szentmise evangéliumi részében (Mt 1,18-24), szent József oldaláról megközelítve beszél Jézus születésének titkáról. József "igaz ember" volt, így beleillett Isten tervébe, mert közreműködött abban, hogy megvalósuláson az angyal híradása és egyben jövendölése: "Velünk az Isten." A mi feladatunk is hasonló. Elő kell segítenünk, hogy tapasztalattá váljon bennünk és közöttünk ez a tény, hogy velünk az Isten.
"Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!" Ó-antifóna dec.18
Mától elkezdődött az adventi idő második, intenzívebb szakasza, a közvetlen karácsonyi előkészület. Az időszak fő jellegzetessége az ó-antifónák imádkozása, éneklése: "Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni!" A tavaly, adventben már feltettem a blogra a vetítéses összeállitást. Itt tekinthető meg a mai rész Mindenkinek további üdvösséges adventet.
A szó, Isten nagy adománya az ember számára. Mégis mintha a sok beszéd mára elveszítette volna az értékét. Mennyi mindent ígértek már nekünk és mennyi mindent ígértünk már életünkben mi magunk is. A mai nap evangéliumában különféle magatartásokról hallunk. Beváltott és be nem váltott ígéretek hangzanak el. Egy kérdéssel indul az evangéliumi részlet: „mi a véleményetek?” Jézus ezzel lehetőséget akar teremteni, hogy hallgatói, mi magunk is felülvizsgáljuk a magatartásunkat.
-Az első fiú: „Nincs kedvem!”, de aztán mégis kiment. Kezdetben megtagadta az engedelmességet, de utólag mégis engedelmeskedett.
-A második fiú: ”Szívesen Uram!”, de nem ment ki. Szavával, látszólag engedelmeskedett, de tettek nem követték.
Valójában az evangéliumban szereplő két fiú közül egyik sem lehet példakép, mert egyikük sem volt következetesen engedelmes. A harsogva kimondott ígéretek mögött, sok tagadás rejtőzhet. Az sem igazán tökéletes, hogyha első szóra nem engedelmeskedünk. Azonban bármelyik helyzet kijavítható. Az evangéliumban az a fiú javította ki helytelen magatartását, amelyik kezdetben nem engedelmeskedett, de utólag mégis meggondolta magát. Valójában a másiknak is lehetősége lett volna a javításra, de nem élt vele. Ennek okát nem ismerjük, erről nem szól az evangélium.
Jézus hallgatóiról viszont tudjuk a kevélységük akadályozta a megtérésben. Többre tartották magukat, mint Zakeus a vámos, mint a bűnös asszony, mint a házasságtörő nő, és így tovább. Ezek a bűnösök találkoztak Jézussal és a Vele való találkozás nem múlt el nyomtalanul az életükből, hanem megtértek, és megváltoztatták az életvitelüket. A főpapok és a nép vénei megütköztek azon, hogy Jézus szóba állt ezekkel a bűnösökkel, és nem ismerték fel, hogy ők maguk mennyire helytelen úton járnak. Ezért kiérdemelték Jézus feddését: „ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek”
A számunkra levonható tanulság, hogy Isten újra és újra felkínálja a javulás lehetőségét. Míg életben vagyunk bármikor, visszatérhetünk az általa felkínált helyes útra. A jelen döntése a fontos és mérvadó, amely Isten kegyelmi segítségével képes a múlt hibáit is helyre hozni.
A vallásos életben, az üdvösségre vezető úton nagyon fontos erény az alázat, hogy belássuk hibáinkat és készek legyünk azok kijavítására. Advent III hetében vagyunk. Már többször elhangzott, hogy a készülődés idejét éljük. Azonban, a készülődésünkben lehet egy adag megszokottság is, talán jól bevált módszerek, hogy miként szoktunk előkészülni a karácsony ünnepére. Természetesen ez hasznos lehet, hisz a vallásosos életben is sokat számit a tapasztalat. Miért is ne tennénk azt, amit már kipróbáltunk, azt, ami már jól bevált? Mégis szűkség van arra, hogy újra és újra felülvizsgáljuk az életünket. A felkészülésünk szoros tartozéka a bűnbánat, az Isten kegyelme iránti nyitottság, odafigyelés, hogy mi az, amit most, ebben az adventben, ebben a hátralevő időben még meg kell megtennem. Jézus térhódítása bennünk és közöttünk csak bűnbánattal és a szeretetből vállalt áldozataink révén történik meg. Nyitott és alázatos magatartásról kell tehát tanúskodnunk, úgy hogy nem habozunk megtenni a felismert jót. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Isten segítséget nyújtó keze mindig támogat.
Jézus szava bennünket is el akar érni. Ma nekünk is azt mondja a prófétán keresztül: arra tanítalak, ami javadra válik. Igaz, hogy Isten parancsait, lelkiismeretünk ösztönzését előfordulhat, hogy úgy éljük meg, mintha Isten valamit elvenne tőlünk, olyan, ami pillanatnyilag jónak tűnik, és mégsem lehet részünk benne. Lehet, hogy időnként úgy találjuk, nekünk kevesebb jut abból az örömből, amiben részük van azoknak, akik másként gondolkodnak és élnek, vagyis nem Isten parancsai szerint rendezik be az életüket. Ma mégis próbáljuk meg ajándékként, szeretetből felajánlott lehetőségként felfogni azt, amiről tudjuk, hogy Istentől jön, és személyesen meg akar szólítani....... a teljes prédikáció
"Asszonyok szülöttei között nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál.". Az Ó-szövetség utolsó prófétájaként, még csak az Újszövetség küszöbén áll. Ezért, "aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő." Az üdvösség rendjében nagyobbak vagyunk, de ebből nem következik, hogy nincs semmi tennivalónk. "A mennyek országa... erőszakot szenved." Erőfeszítést igényel. A meghívás ajándék, a kegyelem is ingyenes, azonban ennek felhasználása nem mentes az erőfeszítéstől. Aki elindult az úton az már tapasztalhatta ennek igazságát.
Gyakran arra vágyunk, hogy változzanak a körülményeink és a lehetőségeink, mert ettől a változástól azt reméljük, hogy könnyebbé lesz az élet terhe. Azonban azt is megtapasztalhattuk már, hogy megtörténik az annyira óhajtott külső változás, és mégsem eredményezett hosszú távon benső változást. Ugyanis elsősorban belső döntés következménye, az hogy értelmessé váljon mindaz, amit teszünk, amit meg kell oldanunk, amivel találkozunk. Vagyis azzal hogy terheinkkel, keresztény hozzáállással Jézushoz megyünk, a lelkület változik meg. Jézus igája édes és a terhe könnyű, mert önmagában hordja értelmét. Így fizikailag akár fáradtak is lehetünk, vagy akár kimerültek, mégis lesz olyan benső erőforrásunk, amelyek képessé tesznek az értelmes életre. Nem az életkor, nem a testi erőnlét, hanem az odaadás, a törekvés, és a célba érés biztos tudata tesz igazán erőssé és kitartóvá....... A teljes szöveg
Szeplőtelen Fogantatás ünnepe jól beleillik az adventi várakozásunkba. Mintegy fényként mutatja az irányt, hogy merre fele kell, hogy tartson a mi emberségünk és keresztény életünk.Isten hozzánk is elküldi az ő hírnökeit. Van úgy, hogy valamilyen olvasmányunkon keresztül szól hozzánk, vagy épp egy művészi alkotás, film érint meg lelkileg. Lehet, hogy a Szentírásban találunk személyünkhöz intézett üzenetet, vagy az imádságban lesz világossá valamilyen lelki teendő....... A prédikáció...
Jézus rejtett-, és nyilvános életében egyaránt kimondott szavai és végrehajtott tettei üdvösségszerzőek voltak. Semmi nem volt céltalan abból, amit mondott és tett, mindig megvalósította amit akart, és mély üzenetet hordozott minden kor embere számára. Benne megtapasztalták Isten működését az emberek között. Csodáit mindig tettek, gesztusok kisérték. Meg akarta értetni, hogy milyen a láthatatlan kegyelem világa. Egy nagyobb valóságra mutatott rá külső jelekkel, ezért minden tette szentségi jel volt. Az Atya jele volt az emberek között. Előkészítette, hirdette azt amit Isten adni akart az embereknek Egyházán keresztül.
Mindaz, ami Jézusban látható, és megtapasztalható volt, az fellelhető a szentségekben. Mennybemenetele által Egyházára bízta, hogy közvetítse igéjét, és folytassa üdvözítő tevékenységét a szentségekben. A szentségekben építi Isten országát. Tevékenyen jelen akar lenni közöttünk.
„A Lélek által, aki elvezet a teljes igazságra!” Az Egyház lassanként felismerte azt a kincstárat, amelyet Krisztustól kapott. Felismerte azt a feladatát, hogy meg kell határoznia a szentségek kiszolgáltatásának módját.
Van, aki arra gondol, hogy milyen szerencsés volt az aki Jézus életében láthatta, tapasztalhatta őt, hallgathatta az ő tanítását. Viszont a szentségekben valóságos kapcsolatba kerülünk Krisztussal, az ő életében részesülünk.
Szent Ferenc. 1 int.(8)” Mindazok tehát, akik a mi Urunkat Jézust csak embersége szerint látták és nem látták őt lelke és istensége szerint, és nem hitték róla, hogy Isten valóságos Fia, elkárhoztak. (9) Hasonlóan azok is, akik látják ugyan a szentséget, mely az oltáron a pap kezében az Úr szavai által a kenyér és bor színében megszentelődik, de nem látják lelke és istensége szerint és nem hiszik róla, hogy az valósággal a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére, elkárhoznak”. Lélek szerinti látásra van szükség.
A szentségek Krisztus által alapított külső jelek, amelyek láthatatlan kegyelmet közvetítnek, a mi üdvözítésünkre. Bennük Krisztus személyesen cselekszik az ember javára. Azokban, akik a megkívánt feltételek mellett felveszik, meghozza a gyümölcsöket.
A hét szentség érinti a keresztény élet minden fontos állomását. A keresztségben új tagok születnek az Egyház számára, növekszik, gyarapszik az Egyház. A bérmálásban lelkileg felnőttekké válunk. Földi életünk zarándokútján az Oltáriszentség táplálékunk. Ha bocsánatra, irgalomra szorulunk, a bűnbánat fürdőjében tisztulunk meg. A házasság, az egyházi rend egy- egy életállapotot szentel meg, és megadja a hozzá szükséges kegyelmeket. A szenvedő tagokat pedig a betegek szentsége erősíti. A szentségekben tehát a Szentlélek által a keresztény hitélethez születést, növekedést, gyógyulást és küldetést kapunk.
„A szentségeknek az a rendeltetésük, hogy az embereket megszenteljék, Krisztus Testét felépítsék és az Istennek kijáró tiszteletet megadják; mint jelek pedig a tanítást is szolgálják. A hitet nem csak feltételezik, de szavakkal és anyagai valósággal táplálják, erősítik és kifejezik, ezért joggal mondható, hogy a hit szentségei.” KEK 1123
Nagyon fontos feladat a szentségekről szóló ismereteknek és a szentségi életnek az elmélyítése.Ma tegyük fel a kérdést, hogy számunkra mit jelentenek a szentségek, hogy valóban személyes találkozási alkalmak-e az élő Krisztussal, az isteni kegyelemmel? Ha pedig nem eléggé, mit kell tennem annak érdekében, hogy ez jobbá legyen, különösen most az adventi időben?
Szent Lukács evangélista, Izaiást idézve,a fizikai útkészítést használja szimbólumként, hogy lelki feladatokra figyelmeztessen.
Minden völgyet töltsetek fel: lelki értelemben azt mondhatjuk, hogy az üres lelkűség, a közöny völgyéről van szó. – Ezt kellene feltöltenünk több buzgósággal, nagyobb lelkesedéssel.Sok hiány, űr van bennünk, ami betöltésre vár. Ehhez van szűkség Isten kegyelmére, egymás segítségére
Minden hegyet hordjatok le – sok hegy, válaszfal magasodik közénk – amit le kell hordanunk. Ezt kellene szerénységgel, alázattal alacsonyabbá tennünk.........A mai vasárnapi prédikáció
Mennyire megváltozna a világ, hogyha az emberi kapcsolatokat a szentháromságos szeretet modellje inspirálná, amelyben mindhárom isteni személy „nem csak a másikkal, hanem a másikért és a másikban él”! XVI. Benedek a szerdai általános kihallgatáson mondott katekézisében fogalmazott így.
A tegnap megnéztem a Teljesen idegen c. filmet. Egy nő, aki ügyvédként dolgozik, meghívót kap egy drága étterembe. Aláírás: Jézus Krisztus. Hitetlenkedve, de elmegy. Eléggé utópisztikusnak és merésznek tűnt a film, habár Szentírási alapon áll. Nem mindenhol tudok teljesen egyetérteni a film (rendező) háttér gondolkodásával, módszereivel, és egy adott ponton már túl hosszúnak is tűnt a párbeszéd Jézus és az ügyvédnő között. Mégis valahogy a film hatására is, így fogalmazódott meg ma bennem a szentmiséhez kapcsolódó bevezető gondolat: Jézus csodákkal igazolta isteni hatalmát, de ez egyben az Ő szerető gondoskodásának is a jele. Ma is felkínálja a jelenlétét, gondoskodásának szerető tapasztalatát. Vajon van-e érzékünk, nyitottságunk, hogy ezt észre vegyük és éljünk a lehetőséggel?
A hírek, a televízió, az újságok minden területen a kimagasló teljesítményt ünneplik. Mindenütt az ügyesek, a bölcsek, az okosak részesülnek elismerésben. Ezért nagyon feltűnő az, hogy Jézus azt mondja, a mennyei Atya a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki magát. Azonban Ő rá akarta vezetni tanítványait, és bennünket is arra az igazságra, hogy Isten megismeréséhez, a vallásos életben nem elég az értelem kimagasló teljesítménye, nem elég az ész okossága. Itt a szív bölcsességére, a lélek befogadó készségére is szűkség van, ahhoz, hogy a szeretet útján közelebb kerüljünk Istenhez. ...... Egészében itt olvasható.
Gyakran elcsodálkozunk a prófétákon, akik Isten szemével nézték mindazt, ami körülöttük történik és így olyan dolgokról is szólhattak, amelyet még csak csirájában láthattak.
Szent Máté evangélista a mai szentmise evangéliumi részében (Mt 1,18-24), szent József oldaláról megközelítve beszél Jézus születésének titkáról. József "igaz ember" volt, így beleillett Isten tervébe, mert közreműködött abban, hogy megvalósuláson az angyal híradása és egyben jövendölése: "Velünk az Isten." A mi feladatunk is hasonló. Elő kell segítenünk, hogy tapasztalattá váljon bennünk és közöttünk ez a tény, hogy velünk az Isten.
A tegnap megnéztem a Teljesen idegen c. filmet. Egy nő, aki ügyvédként dolgozik, meghívót kap egy drága étterembe. Aláírás: Jézus Krisztus. Hitetlenkedve, de elmegy. Eléggé utópisztikusnak és merésznek tűnt a film, habár Szentírási alapon áll. Nem mindenhol tudok teljesen egyetérteni a film (rendező) háttér gondolkodásával, módszereivel, és egy adott ponton már túl hosszúnak is tűnt a párbeszéd Jézus és az ügyvédnő között. Mégis valahogy a film hatására is, így fogalmazódott meg ma bennem a szentmiséhez kapcsolódó bevezető gondolat: Jézus csodákkal igazolta isteni hatalmát, de ez egyben az Ő szerető gondoskodásának is a jele. Ma is felkínálja a jelenlétét, gondoskodásának szerető tapasztalatát. Vajon van-e érzékünk, nyitottságunk, hogy ezt észre vegyük és éljünk a lehetőséggel?
